Az elnöki intézmény

Nem fogom részletezni az elmúlt napok eseményeit, mert önmagukért beszélnek. Viszont egyre inkább sérti a fülem az a fajta kifejezés, hogy az „elnöki intézmény tisztelete megkívánja”. Ez elhangzott Orbán Viktor, Borókai Gábor, a Fidesz szóvivői és megannyi politikus szájából, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy nem beszélhetünk semmilyen tiszteletről vagy meghatározott értékről.

A dolog több sebből vérzik.

Az első természetesen maga a személy. Még ha el is fogadjuk azt, hogy az eredeti szándék szerint valaki olyannak kellene az államfői palotába költözni aki a nemzet többsége által elfogadható országunk képviseletére, nem mehetünk el a tény mellett, hogy 365 ember kétharmada választja. Igaz képviseleti demokráciában élünk, de azért annál már érettebb ez a kis kupacnyi magyar, hogy azért tiszteljen valakit, mert néhány öltönyös hallgatott a pártelnöke szavára. Az elmúlt 20 évben elég sok olyan törvény és kinevezés született, amiről később kiderült, hogy tévedés volt. Miért kellene csak a névtábla miatt bárkit is tisztelni? Egy maihoz hasonló államfő esetében pedig egyenesen röhejes ez az elvárás.

A második a pozíció. Az államfőt kötik bizonyos szabályok, de ettől még lehet súlytalan vagy igazi őrködő típus. Tőle függ igazából, hogyan végzi a dolgát, de ha akarja, ellóghatja a napot érdemi tevékenység nélkül, utazgatva, parolázva, bullshitelve. Pozíciójához kötődik azonban a törvények végső kontrollja is, ezért ha végiglötyögi megbízatását érdemi vélemény nyilvánítás nélkül, akkor azzal végső soron beismeri, hogy semmi köze az ország vezetéséhez. Ez olyan országokban még működik is, ahol a király intézménye pár száz évre visszamenőleg megalapozta a "karácsonyfa dísz" jellegű szerepvállalást, bár itt is egyre hangosabbak a született előjogokat kritizálók. Egy alkotmányos demokráciában viszont egyenesen röhejes rámutatni valakire, hogy "te leszel a bohóc öt évig, értem?!", ellátni minden jóval és kimondani, hogy mostantól ő a Méltóságos Úr!

Miért kell ez a ceremónia? Miért hiszik bárkik is azt, hogy csupán törvények miatt bármilyen tiszteletet ki lehet alakítani egy személlyel kapcsolatban? Hogyan kellene ennek működni a törvényalkotók elképzelése szerint?

És persze az aktuális pluszkérdés: Jelen esetben nem röhejes-e a Köztársasági Elnök tiszteletére hivatkozni, amikor bizonyíthatóan kiderült, hogy húsz évvel ezelőtt elítélhető módon cselekedett. Ha más nem is, a feddhetetlenség nem kellene alapkövetelmény legyen?

Jó ez a játék, csak azt hiszem, nem értem a szabályait.

---

Csillagkapu

Sajnos megint politika, pedig a csendes többségnek a könyökén jön ki, és már engem sem lelkesít különösebben az hasztalan szájtépés.
Azt látom, hogy a kis hazánk ismét élen jár a tudományos felfedezések területén. Nézem Kerényi Imrét egy interjúban, aki teljes mértékig sikeresnek és hasznosnak értékeli a kulturális tevékenységét az Alaptörvény asztalával és a kortárs giccsparádéval együtt, miközben épp most próbálják teljesen ellehetetleníteni az ellenzéki kultúra minden válfaját. Nézem Matolcsy minisztert, aki intézménye honlapját lassan egy igazi személyes blognak tekinti, és onnan üzenget a volt kollégáinak, majd bejelenti mennyire robog az ország, miközben körülöttünk elég sokan értékelik úgy, hogy egyre inkább kilóg a seggünk a gatyából. S persze nézem a miniszterelnököt, aki előbb üdvözli az utcán felvonuló százezer embert, akik az ő képét és „nem leszünk gyarmat” feliratot tartanak, nyíltan beszólva ezzel az EU-nak, majd ugyanez az ember pár nappal később kedvesen és megadóan viselkedik az Unió képviselőivel. És persze jöhetnének még a példák: új felsőoktatási törvény vs. SP doktorija, Jobbik zászlóégetés vs. EU parlamenti képviselőik, Budai elszámoltatási biztos vs. új szajoli vasútvonal, Gyurcsány Miskolcon vs. kormány 2006-2010.

Ezt az egészet egyszerűen már képtelen vagyok mással magyarázni, mint a párhuzamos valóság (ok) létezésével, és egy hazánkban létesített átjáróval. Kell itt lennie egy törésnek a térben és időben, aminek köszönhetően egyesek teljesen külön világban élnek, mint kettesek. A politikai elit teljesen elszakadt a valóságtól (bár lehet, hogy nem most, csak most kezd ez ennyire nyilvánvalóvá válni), és mára ott tartunk, hogy semmilyen morális, erkölcsi sőt matematikai szabályt nem vesznek kötelezőnek magukra nézve. De persze a saját pillanatnyi elveiket csak megpróbálják egyedüli helyesnek beállítani és lehetőség szerint rákényszeríteni mindenkire.
Elérkeztem odáig, hogy egyszerűen nincs mihez igazodni, és egy anarchista szervezet (Anonymous) tevékenységét többre értékelem, mint az itthonról érkező, egymásnak ellentmondó üzeneteket, miközben sosem gondoltam magam rendszerellenesnek.

Hol vagy Orbán Viktor?

Betelt

Eddig sem voltam nagy kormánypárt rajongó, de ma reggel valami mélyről jövő, mindent átható utolsó csepp érzés lett rajtam úrrá.
Egyszerűen elegem van ebből a dölyfös, kivagyi, a régi rendszer rutinjaival leszámolni képtelen bagázsból, akik megszabadultak az önuralom és racionalitás utolsó morzsáitól is.
Elegem van a pátoszból és az idejétmúlt ideológiai katyvaszból, ami nem képes megérteni, hogy az évszám 2012 és nem 100 évvel korábbi.
Elegem van az egyre nyilvánvalóbb hazugságokból, abból hogy már nem csak a lóláb, de a levágott lófej is kilátszik a kommunikációs bénaságok alól.
Elegem van abból, hogy ezzel a dühös kisgömböccel azonosít engem / minket Európa és abból, hogy egyre inkább megértem, miért utált minket mindig is az öreg kontinens.
Elegem van abból, hogy hülyének néznek és olyan értékeket akarnak rám kényszeríteni, ami nagyon nem én vagyok, s megpróbálják velem elhitetni, hogy nem vagyok magyar, ha nem azt vallom, amit a számba akarnak adni.
Elegem van a negatív kampányból, elegem van a „bezzeg ti” szófordulatból, a 8 meg a 20 évezésből.
Elegem van abból, hogy ilyen emberek szolgálnak mintaként tömegeknek, hogy a „forradalom”, a „harc” meg a „ellen” vezérszavak itatják át a mindennapokat, s hogy az utca embere is úgy érzi, védekeznie kell valami ellen.
Elegem van abból, hogy béna, naponta változó utasításokkal és törvényekkel próbálják előrébb taszigálni az országot, ahelyett hogy egy egységes, tiszta, érthető és előremutató szemléletet kommunikálnának és követnének.
Elegem van abból, hogy gyerekként vagyok kezelve és olyan emberek magyaráznak nekem, illetve várják el a tiszteletemet, akik számomra semmilyen módon nem bizonyították eddig hozzáértésüket és szakmaiságukat, illetve elegem van abból, hogy túl sok hozzájuk hasonló hatalomittas, öltönyössel volt már dolgom az elmúlt 10 évben.
Elegem van abból, hogy nem érzem jól magam a hazámban, és még nekem kell szégyellnem magam, ha ezt szóvá teszem.
Elegem van abból, hogy egy kis pöttöm ország ekkora felhajtást csinál magából, miközben egy kontinens gazdasága vergődik és sokkal fontosabb globális problémákkal kellene, másokkal összefogva felvenni a harcot.
Elegem van a matolcsyzmusból, az unortodoxiából, a gyurcsányokból, mekkmesterházykból, a maszopból, a fizessből, a populustákból, a kúltúr-terroristákból, a szófosókból és szóhozókból, a birkanyájból, a hoffmann meséiből, a megszeppent, de dacos pofákból, a ceremóniákból, a közröhely-társasági elnökből és a zorbán bókerekből.
Elegem van belőletek, parlamentben seggelő senkiháziak!

Muszáj lenne végre megérteni, hogy az életben nem jutunk egyről a kettőre, ha ezekkel a berögzülésekkel nem vagyunk képesek leszámolni és végre tényleg új lapot nyitni a magyar történelemben, magunk mögött hagyva az összes szart, amit évtizedek és évszázadok során felhalmoztunk / felhalmoztak nekünk kedves vezetőink.

Ilyet pedig legközelebb egy távcsöves puska keresőjén keresztül szeretnék látni:
http://hvg.hu/itthon/20120106_orban_viktor_forintgyengules