Irritálódíj

Mr. Gazdasági Zseni (ránézésre is)

Most aztán nálam is elgurult a pöttyös labda rendesen...a kormánynak meg a gyógyszere. És igen, egy büdös kis kapitalista vagyok, aki addig befogja a száját, amíg nem hatolnak be a privát szférájába. Ezzel az új "nyugdíjmentő" (vagy elorozó) csomaggal viszont túlcsordult az a bizonyos pohár. Miattam lehet király Viktorból, és császár Paliból, leszarom, hogy kinek a kölkét ültetik a bársonyszékbe és hajlok rá, hogy önként elfordítsam a fejem, ha mutyipénzek tradicionális szétosztása folyik, de ezt a fajta arcátlanságot, amit most bejelentett az "engem néz, téged lát" balatoni majdnem-szembeszomszédom nem bírom szó (és akár tettek) nélkül hagyni.
Az ő szempontjukat persze megint értem. 20 év alatt a kedves politikai elit mindennel foglalkozott csak strukturális átalakítással nem. Túl sokan lógnak államnéni csecsbimbóin, miközben a gazdaság vézna tehenei képtelenek annyi bevételt termelni, amin akárcsak elvegetálhat 6-7 millió ember (gyerek, nyugdíjas, állami alkalmazott).
A nincs mibű' pedig két helyen jelentkezik. Egyrészt továbbra is kurva nehéz egyensúlyba hozni a költségvetésnek nevezett bűvészmutatványt: eltartani az állami szféra dolgozóit, közkiadásokat fedezni (önteni a pénzt a 4-es metró alagútjába, a MÁV-ba, képtelen összegekért épülő autópályákba), ünnepelni magukat, ezt a remek parlamentet és MNB felügyelőbizottsági elnököt fizetni. Másrészt meg fizetni a megállapított nyugdíjakat ugyanúgy, ahogy eddig is. Ehhez az isten pénze sem lenne elég, nemhogy a jelenleg meglévő források.

20 éve folyamatosan

Szeretett kabinetünk tehát kitalálta, hogy könnyen és gyorsan sok pénzhez jut. Méghozzá ahhoz a pénzhez, amit a rendszeren kívüliek rakosgattak egészen eddig magánnyugdíjpénztári befizetés néven. Először csak úgy nézett ki, Viktorka csupán kölcsönkéri a summát, és lesz lehetőség dönteni, hogy visszahúz-e a szívem az állami rendszerbe (egy frászt, még az OTP-t is azért hagytam ott mert állami szaga volt a bankfióknak). Most azonban aztat merték mondani az ő nemzeti érzelmektől felduzzadt szájukkal, hogy bizony maradhatok én kívülálló, de akkor a munkáltatómtól származó járulékomtól elbúcsúzhatok.
Első hallásra a reakcióm, az hogy "ilyet nem mondhattak!". Sőt még másodikra is ez, mert egyszerűen nem értem mi a fenének kell ezt ilyen nyakatekerten megfogalmazni ("aki a korábbi, kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerben marad, s erről nyilatkozik, az a jövőben a munkaadója által befizetett 24 százalékos nyugdíjjárulék utáni összegből, azaz a 70 százalékot kitevő szolidaritási nyugdíjból már nem részesedik, csak az önmaga, azaz a munkavállalók által fizetendő 10 százalékos járulék lesz a számláján")?
Ha kell a pénzem, akkor gyertek kis mitugrászok, és vegyétek el úgy, hogy a szemembe néztek, miközben jól láthatóan a hónotok alatt egy Rákosi-képet szorongattok. Mondjátok, hogy "Einstand!" vagy "Adodide!". Mivel a társadalom része vagyok, nem tehetnék mást, mint adnám és nem kellene még adminisztrálnom sem. De hogy ezek az agyatlan barmok még úgy is próbálnak tenni, mintha lenne választási lehetőségem, és ezért még pluszban nekem kell majd nyilatkozgatnom tényleg vérlázító.

Igen, kezdj el azzal játszani!

Értem, hogy ha a 24%-os munkáltatói befizetést magamnál, vagy a nyugdíjalapban tartom, akkor a szüleimnek nem lesz miből fizetni a járulékát (mert öregedik a társadalom és mert az állam rossz gazda), de ezt újra és újra az én és még néhány millió dolgozó jövőjéből elvenni egyszerű beismerése a szakértelem hiányának és a gazdasági ötlettelenségnek. Így bizony bárki tud költségvetést írni, politizálni, beszari módon nem nyúlni semmihez, csak mutogatni hátra (Ők baszták el!), meg előre (Az Ő idejükben meg majd biztos jobb lesz, nem fog hiányozni ez a pénz, hidd el, haver!).
Eddig tartott a kétkedő lelkesedésem és bizalmam. Amit ma hallottunk az a tökéletes alkalmatlanság és pofátlanság bizonyítéka.
Viktorom Kádárom! Ez bizony elégtelen, elmehetsz a fenébe, és vidd magaddal a balfasz bagázsodat is!

Outbox vol. 6 - Wikipedia

Erre:
http://wikimediafoundation.org/w/index.php?title=WMFJA1/HU&utm_source=2010_JA1_Banner3&utm_medium=sitenotice&utm_campaign=fridayOpening&referrer=

az alapító, Jimmy Wales

Ezt:
Biztos sokan láttátok már, de azért én is feldobom. Tudom, hogy sok helyre kell a pénz és a világ forog internet és hálózatok nélkül is, mégis a Wikipedia az egyik olyan kezdeményezés, ami napi szinten jelen van az életemben / életünkben. Ha kíváncsi vagy egy művész, tudós, politikus munkásságára, ha érdekel egy zenekar története, vagy hogy mennyi intimbetét fogy egy országban a Wiki oldalak mindig segítenek. A tudás tesz minket emberré, adja közösségi és egyéni fejlődésünk alapját. Én támogatom, mert jó és értékes.

Ami a szívemen...

 nem csak szöveg, meggyőződés

Néha igazán készülnünk kell egy beszélgetésre, néha pedig utólag próbáljuk elemezni, hogy mi is történt egy diskurzus alatt. Sokan járnak tanfolyamokra, hogy elsajátítsák a hatékony kommunikáció módszerét, és időről-időre születnek elemzések egy-egy politikus beszédéről. Nem állítom, hogy mindez felesleges és értelmetlen, de hiszem, hogy eléggé túlkomplikált és nehézkes, ha saját egyéni kommunikációs hatékonyságunkról van szó.
Az emberi információátadás annyira sokrétű (írtam már erről az Észlelés és valóság című posztban), hogy mindezt kontrollálni és mesterségesen meggyőzővé formálni elképesztően sok energiát és önuralmat kíván. Ennél azért egyszerűbb, ha azt a "gépezetet" próbáljuk kicsit befolyásolni, ami az egész kommunikációs eszközkészletünk hátterét képezi. Hétköznapi nyelven ezt lelki felkészülésnek szokás nevezni. Konkrétan pedig azt jelenti, hogy nem azt kezdjük bebiflázni, hogy mit és hogyan fogunk mondani, vagy hogy mire figyelünk a viselkedésünk során, sokkal inkább arra koncentrálunk, hogy milyen attitűddel megyünk bele a szituációba.

csirke?

Ha fejben képesek vagyunk meggyőzni magunkat, hogy a következő beszélgetés során a cél, hogy elnyerjük a másik bizalmát, akkor agyunk ez alapján az információ alapján már képes kiválasztani azokat a tartalmakat, ami mondjuk a kedvességet és a a figyelmet sugározza. Ha hiszünk benne, hogy jók vagyunk valamiben, és érezzük a helyünk egy állásinterjún, randin vagy megbeszélésen, akkor öntudatlanul is ki fogjuk alakítani magunkról a határozottság képét.
Érdemesebb tehát azon dolgozni, hogy megtaláljuk a helyünket, hogy higgyünk a céljainkban és magunkban, mintsem azon tanakodni, hogy mikor, milyen szerep felvételével érvényesülünk leginkább. Mert a lóláb bizony kikandikál itt-ott-amott.

Kedvenc "emberek" sorozat: Fenyítő cicus

Subbatól lopva nagy köszönettel:

"Az én kortárs művészetem" - sorozat (vol. 1)

A prágai óratorony 600 éves évfordulóját méltó módon ünnepelte meg a the macula nevű művészcsoprt.
Színtiszta zsenialitás:


The 600 Years from the macula on Vimeo.

Outbox vol. 5 - GAGA

Erre:
http://hetediksor.blog.hu/2010/11/10/akkor_legyen_meno_kiszel_tunde_is

a kommentek között pedig konkrétan erre:

she ate my heart!

"sehol nem írom hogy átlagos/közhelyes, ellenben igen, hogy erre a parádéra van szüksége hogy magára irányítsa a figyelmet. és semmilyen szabadságjogi megnyilvánulástól nem lesznek jók a számai mert a kettőnek nincs köze egymáshoz.
még jó, hogy "lehet nem érteni", ezt is írtam, hogy szeretném megérteni, eddig nem sokat segítettek a rajongók"

Ez:
_saint_ 2010.11.10. 17:29:45
Oké, akkor nézzük:
- Zenéről nehéz vitatkozni, de mint már azt megosztottam véled valahol, nekem tetszik. Jelenleg, a saját szubjektiv véleményem alapján, a valódi popzene élvonalába tartoznak a számai, amik dallamosak, táncolhatóak, a "Speechless" (http://www.youtube.com/watch?v=hT8lp-U7hFk) pedig még líraiságban is felveszi a versenyt más balladákkal.
- A klipjei egytől-egyig izgalmasak, provokatívak (http://www.youtube.com/watch?v=qrO4YZeyl0I&ob=av2e) és rettentően jól vegyítik az művészettörténet stílusjegyeit (http://www.youtube.com/watch?v=d2smz_1L2_0), az agresszív képi világgal és a filmes hangulattal (http://www.youtube.com/watch?v=niqrrmev4mA). Minden kockája egyfajta stílus-orgia, amit sokszor képes vagy megnézni, és mindig találsz benne új utalást.

felnövőben

- Az hogy te a manipuláció és kivagyiság témakörébe sorolod a kiállását a melegekért (mondjuk pl. az US Army politikája ellen), az megint szubjektív. Számomra egyértelműen érték, ahogy előadja John Lennon Imagine-jét (http://www.youtube.com/watch?v=edlf-X6UkeM) saját üzenetével egy ilyen rendezvényen, és én őszintének érzem a kijelentéseit nem pedig megjátszottnak. Hisz benne, és ezáltal hiteles lesz számomra.
- Megannyi videó található a Youtube-on, ahol saját illetve mások számait adja elő egy szál zongorával (http://www.youtube.com/watch?v=l3R3KqrJAI4). Mind játéka, mind a hozzáadott variációk, mind hangja és annak profi használata számomra egyértelműen bizonyítja tehetségét, ami ismét csak a hitelességet növeli nálam.
- A koncertje minden tekintetben az élvonalat képviselte. Nem kevés tapasztalattal a hátam mögött (Peter Gabrieltől, Chicane-en keresztül egészen a Faith No More-ig) állítom, hogy kitett magárért, és a közönsége nem érezte kidobott pénznek a jegyárat. (http://www.youtube.com/watch?v=ZHrMflS493I)

you've left me speechless

Mindig is azon a véleményen voltam akár filmekről van szó, akár másról, hogy az igazán megosztó alkotások az legértékesebbek, mert valami olyat tartalmaznak, ami mindenkiből kivált valamit (rajongást vagy gyűlöletet). Nekem is van jó néhány példám, ahol a nem értő, elutasító oldalon állok (pl: Taxidermia), de ennél a csajnál, egyértelműen érzem és értem az értéket. Egyedi, lendületes és különlegessé teszi, hogy át tudta ütni napjaink igencsak megemelkedett ingerküszöbét lényével és munkájával. Nem állítom, hogy minden területen érett, és hogy nem kéne kirúgni az előzenekarát pl., de hatalmas potenciál van benne, és egyáltalán nem véletlen az a pozíció amit most betölt a művészvilágban.

Próbáltam érthető és szemléletes lenni. Talán összejött, talán nem. Most te jössz: Kérdezz!

Hákli

Mondd még egyszer!

Akármennyit érek és fejlődök, időről időre belefutok egy szituációba, ami egy jó időre taccsra vágja a kedvem. Nem tudok eléggé vigyázni rá és átsiklani fölötte, ha elhangzik vagy megérzem ezt, elindul bennem a tasmán ördög és bepörgök, mint Ellie a hírhedt magyar Dallas paródiában (http://www.youtube.com/watch?v=mjWelWzdZBw)
Ma már jól viselem, ha véleményem vagy a döntéseim kritizálják, nem mozgat ha külsőmön élcelődnek és bizony arra is magasról teszek, ha valakinek nem tetszik az életmódom. Azt viszont nem tudom megemészteni, ha valaki a gondolkodásmódomat kritizálja.
Valójában ilyen direkt hatást ritkán élek meg, sokkal inkább jellemző, hogy a fentiekből kiindulva egyszer csak ott találom magam, hogy nem a véleményem jogosságáról vagy egy ellentétes szempontról szól a beszélgetés, hanem azt kezdjük el elemezgetni, hogy én miért is gondolkodom rosszul. Ekkor viszont önkéntelenül is elszakad a cérna.

meg még 6 milliárd...

Az én világomban ugyanis nem létezik olyan, hogy rossz gondolkodásmód. Lehet egy vélemény, ötlet vagy cselekedet mondjuk információ-, idő- vagy tapasztalathiányában hibás, nem jól átgondolt és kudarchoz vezető, de ettől még az ember gondolkodásmódja (értsd: ahogy sajátos logikával egymás mellé helyezi ismereteit és absztrakcióit, hogy a végén valamilyen egyéni következtetésre jusson) nem lehet vita tárgya.
A gondolkodásmódunk nem más, mint az idegsejtek közötti ingerátvitel útvonalának egyedisége. Olyan mint az ujjlenyomat, és pontosan ennek köszönhető, hogy nem robotok hanem emberek vagyunk. A gondolkodásmód megkérdőjelezése számomra egyenértékű azzal, mint amikor valakit a vallása, bőrszíne vagy önhibáján kívüli betegsége miatt bélyegzünk meg.
Nincs téves gondolkodás csak sokszínű, eltérő és egyedi. Ugyanazokkal az információcsomagokkal más-más emberek más-más következtetésekre jutnak, s ezt nem értéknek, hanem hibának tekinteni balgaság. Rengeteget kellett nekem is tapasztalnom, hibáznom és vezekelnem azért, hogy végre megértsem ezt, és valóban figyelni tudjak a környezetemben élőkre. Hosszú tanulási folyamat során jutunk el arra a pontra, amikor a saját belső hangunkat lehalkítva a másoktól beérkező ingereket már nem csak önmagunk logikai struktúrájában tudjuk értelmezni, de nyitottak vagyunk az idegen gondolkodásmód megértésére is.

nem csak celluliod és fény

Mindez hasonló ahhoz, amikor egy filmet nem csupán az alapján ítélünk meg, hogy aktuális értékrendünk szerint stílusában, tartalmában és mondanivalójában milyen szinten van, hanem - ismerve mondjuk az alkotók előző munkáit - képesek vagyunk saját környezetében is értékelni, meglátni a rendező szándékát.
Számomra ez a fajta értés és megértés - bizonyára kicsit önző módon - egy szinttel magasabb rendű, mint a művészi zsenialitás, a vaslogika vagy sikeres érdekérvényesítés. Fontosnak tartom a gondolkodásmód tiszteletét, és a kölcsönös figyelem jele, ha megpróbáljuk dekódolni az elhangzó érveken túl partnerünk szemléletét, logikáját. Ennek segítségével születhetnek csak valóban érdemi viták, s elkerülhetővé vállnak a parttalan, önmagukba vissza-visszatérő veszekedések.