Nem rakétatudomány, közlekedés

Az alapanyag:


Egy ideje nem írtam semmit, aminek a fő oka a lustaság és az ihlethiány volt. Az ember akkor beszéljen, ha van mondanivalója meg ha kérdezik. Annyira nem lettem elárasztva közérdeklődésre számot tartó, érdekes kérdésekkel és mondanivalóm sem volt a nagy köz javára.

Nem csak mások hibája

Most azonban összeért bennem két szál, és van egy téma ami elég régóta mocorog a fejemben. Ha megnézzük a fenti videót és elolvassuk az alatta lévő kommenteket (itt nem látszanak csak az Index oldalán) akkor kapásból két dologra is remek példát kapunk. Az egyik az a totális kommunikációs szakadék, ami kis hazánk bizonyos népcsoportjai között tátong (Bp vs vidék, autós vs bicajos vs gyalogos), a másik pedig az a jelenség, amit én a nyugati kultúrától való lemaradottságunk egyik fő okának tartok: a mamlaszság (amit jó egy éve bambaságként aposztrofáltam ugyanitt).

Csak magamból tudok kiindulni, s mint autóval, kerékpárral és gyalog is rengeteget közlekedő ember nem is vagyok talán annyira rossz példa. Át tudom érezni a bringásoktól megszeppent gyalogos, a gyalogosokra morcos bringás és a mindenkit anyjába kívánó autós helyzetét is. És sajnos az van, hogy mindegyiknek igaza van, s egyben mindhárom kategória bizonyos képviselő elmehetnek a fenébe. Megpróbálok összeírni néhány egyetemes szabályt, amit betartva fel sem merülne az a probléma amit a fenti videó, kicsit eltúlozva ismertet.

Helye van

- Egy metropolisz utcáin sokan vagyunk, ez természetes, csak tudatosan közlekedve segíthetünk egymáson.
- Sosem vagy egyedül a közlekedés során, minden cselekedeted valaki mást is befolyásol.
- Válassz olyan járművet, amit képes vagy uralni és nem félsz tőle.
- Nincs előre elrendeltetett helyed az úton, egy folyamat része vagy, feladatod a haladás és mások haladásának fenntartása.
- Az irány- és sebességváltoztatás mindenkire hatással van körülötted, mindig tudd kit, hogyan érint. (lehet, hogy még nem tűnt fel, de a fejed elfordítható)
- A közlekedési jelek (úttesten vagy járdán), nem graffitik, téged és másokat is segítenek illetve védenek.
- Ha megállsz valahol, olyan helyet keress, ahol senkit sem akadályozol a közlekedésben. (ez vonatkozik a cullangra is - autó, kerékpár, babakocsi, bőrönd stb.)
- Ha nem vagy képes másokhoz viszonyítva dinamikusan haladni, akkor 1. nem megfelelő közlekedési módot választottál, 2. más, biztonságosabb útvonalat kell keresned.

Érthetetlen, értelmetlen

- Ha haladásod gyorsítás és fékezés véget nem érő egymásutániságából áll, akkor 1. nem megfelelő közlekedési módot választottál, 2. nem megfelelő helyen laksz. (magyarán: élettér kell az egódnak)
- A nagy és a kicsi komolyabb városok esetében komplementer fogalom. Értsd: nagyváros + kis közlekedési eszköz = fenntarthatóság (gy.k.: a terepjáró, a limuzin és a cirkáló nem számít kicsinek, semmi keresnivalója a városban - SUV City the Film)
- A közlekedés nem divatbemutató és nem önreklám. Nem arra való, hogy bemutatkozz mérettel, stílussal és főleg nem HANGGAL, hanem arra, hogy A pontból a lehető leggyorsabban, legbiztonságosabban és minél kisebb kárt okozva másokban eljuss B-be. (Ha nagyon néznek, valószínűleg elbasztál valamit...)
- Érezd magad szarul, ha egyedül utazol egy 4-5 személynek is megfelelő járműben és mielőtt elindulsz, gondolod végig vajon valóban a szükség vagy csak a kényelem az ok a használatára.

Stoki

Bizonyára vannak további ötletek is (jöhetnek kommentben), de talán ezek alapján is érthető a mondanivalóm. Szeretek városban közlekedni és most épp egy olyan milliós városban teszem ezt, ahol mindenki megfér a másik mellett. 5 hónap alatt még csak veszélyes helyzetet sem láttam. Az aprónépségtől a nagyikig mindenki kerékpározik és gyalogol. Apu meg igen ritkán veszi elő a kocsit, mert drága behajtani vele a belvárosba. Viszont így lehet futni szinte bárhol mert tiszta a levegő és a házfalak sem szürkülnek el a szmogtól. Nem csoda, csupán tudatosság.

OUTBOX Vol 7. - Freud, Darwin, Van Gogh

természetes személyiségtorzulás

 Erre:
"A pszichiátriai betegek soha nem kevesebbet "tudnak", mint az átlag ember, hanem többet. Csak bizonyos szeletek a személyiségben kevésbé fejlettek, de mindig vannak olyan szeletek, amik kifinomultabbak és mélyebbek, mint másoknál. Nem tudom ez mennyire érthető. De már az a tény sokat elárul, hogy nekik nap közben is "nyitva" van a tudattalanjuk, nem úgy mint nekünk. Hát persze, hogy másképp látják és érzékelik a világot, de az ettől még közel nem hamis...Nyilván, nem a hallucinációkról beszélek, az más tészta. A lényeg, hogy valóban sokat lehet tőlük is tanulni, érdekes összefüggések kerülhetnek a felszínre. Nem könnyű hosszú távon minden nap ilyen emberekkel együtt lenni, de megéri, úgy érzem..." - Eszter

Ezt:

mi van az álarc mögött?

Amit írtál a betegekről, akikkel dolgod volt, újabb megvilágításba helyezi a személyiségről alkotott elképzelésem. Ahogy írtad is, ezeknek az embereknek a személyiségének egy-egy vetülete / iránya, túl- vagy alulfejlődött. Ennek köszönhetően kerültek ki a társadalmilag normálisnak elfogadott körből. Ha Freudot is belekeverjük a történetbe, akkor valami olyasmi kijelentést tehetünk, hogy a felettes énjük nem képes kompenzálni az ösztön én elburjánzott működését.

Tehát...
Azt gondolom, nincs olyan, hogy normális személyiség, csak normális (kisebb-nagyobb közösségek által elfogadott) értékrend mentén működő szerep. A személyiségek torzulásai adják az egy csoportban élő emberek közti különbségeket (társaság közepe, csendes okoska, vezéregyéniség, a testület lelkiismerete, a rosszfiú stb.). Az egy másik kérdés, hogy egy-egy torzulás hosszú távon sikeres (akkor már legyen itt Darwin is: életképes) vagy nem. Mindannyunkban vannak elrejtett, sokszor tudat alatt működő gátlások, amiknek köszönhetően egy-egy élethelyzetben így vagy úgy döntünk, és emiatt meghatározzák sorsunkat. A kérdés tehát az, hogy képesek vagyunk-e a bennünk lévő torzulásokat felismerni és amennyiben akadályozzák érvényesülésünket közömbösíteni őket, vagy maguk alá gyűrnek?

örült ÉS zseni

Hozzá kell tennem, hogy egy-egy elfajzott személyiségjegy egyes esetekben előnyt, máskor hátrányt jelent. Gondoljunk csak a művészlelkekre: ha képes olyan művészeti tevékenységre, ami mások számára is fontos, akkor különcsége, lelki sérülései elfogadottá válnak és kiemelik a tömegből. Viszont csupán egy belső lelki sérüléssel folytatott állandó és jól látható küzdelem, nem tesz senkit a társadalom elismert és értékes tagjává.

Szoktuk is mondani, hogy a zsenit és az őrültet egy hajszál választja el egymástól, és ebben van valami...

Lopott cucc 3.

Valahonnan...

"Felejtsd el a következményeket, és ugorj neki ,ha ez amit akarsz, akkor megéri."


"Soha nem szabad félned a kudarctól, játszd végig a játékot!"
 

(megtörtént!)

Az Idus

Gyermekként a kedvenc ünnepem volt. Valahogy minden meg van benne, ami jó és lelkesítő: tavasszal van, fiatal lánglelkűek adják az apropóját, lehet vonulgatni, benne van a szabadság és elég messze van az időben ahhoz, hogy idealizálni lehessen. Aztán később eléggé elment tőle a kedvem. Az átpolitizált ünnep, a hőbörgő tömeg és a kokárda körüli mizéria keserű ízzel töltötte meg a friss levegőre áhítozó számat. Már nem érdekelt a felvonulás, már nem érdekelt hogy ki, mire használja fel az alkalmat hogy verbálisan (vagy fizikailag) belerúgjon valakibe, inkább szerettem távol lenni ettől az egésztől.

Sajnos ma sem mások az érzéseim, és egyáltalán nem zavar, hogy hazámtól távol egy irodában ülve figyelem az eseményeket. Ráadásul most még a Japán történések is jobban érdekelnek, mint a budapesti felvonulások, demonstrációk, retorikai bűvészmutatványok.

Ki nem szarja le? - rovatunk

Ettől függetlenül nem áll szándékomban eltemetni márciustizenötöt. Sokkal inkább elzárom kis időre és megőrzöm olyannak, mint amilyennek gyermekként láttam. A magam módján megünneplem Petőfiék hősiességét, felidézem a Várkonyi filmek hangulatát, az iskolai ünnepséget, A kőszívű ember fiai cselekményét és kihagyok mindent, ami napjainkban beszennyezi ezt a remek alkalmat.

Stockholmban hét ágra süt a nap. Az emberek nyugodtak és örülnek a tavasznak, csak egy kicsi képzelőerő kell és elhiszem, hogy velem és Magyarországgal együtt ünnepelnek.

Pedig DE!

világos, hogy Viki a hunyó

Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédében kikéri magának, hogy egyesek "egyik kutya, másik eb" véleménnyel legyenek a mai politikai elittel kapcsolatban. Vicces! Mert egyrészt ezek az egyesek, ha jól látom, az igazi többség kis hazánkban. Másrészt meg pont egy olyan ember szájából hangzanak el ezek a szavak, aki a jelenleg regnáló miniszterelnökhöz hasonló mértékben felelős a magyar politika lejáratásáért.
Megáll az ész, hogy a hatalom valóban képes kilúgozni emberek fejéből az bukáshoz vezető okokat. Egykori főmuftink úgy áll most a felemás zászlóhad előtt (merthogy ő európai demokrata, pfehh), kivont karddal, mintha nem lett volna 6 egymást követő éve bizonyítani, hogy tudja és tudja és tudja. Ehelyett elcseszett egy csomó időt az ország életéből és semmilyen látható fejlődést nem produkált. Ráadásul az utolsó egy évben még be is ismerte alkalmatlanságát és átadta a kormányrudat.

jól láthatóan Feri a hibás

Mivel azok közé tartozom, akik egykoron hittek a személyében, azt gondolom joggal török pálcát felette, és mindazok felett, akik még most is visszasírják a gyurcsányi érát. Meg kellene már érteni: amíg ebben az országban két ilyen alternatíva között lehet választani, mint Vikk és Fecó, addig érdemesebb miszlikekre tépni a szavazólapot és bő nyállal leküldeni a gyomorba. Ők nem alternatívák, hanem a koncon marakodó impotens hiénák. Azért impotensek, mert korlátoltságuk okán nem képesek új generáció létrehozására. Abban hisznek, hogy ismerik a helyes irányt és az eszközöket. Ezt a tudást, pedig átadják környezetüknek, totálisan lehetetlenné téve a megújulást.
Akik ugyanis az ő szárnyuk alatt nevelkednek, sosem lesznek képesek belátni, hogy az értékteremtő hatalomhoz alázat, önkritika és elszántság kell egyszerre. Alázat ahhoz, hogy feladatként és ne áldásként, születési jogként tekintsünk a ránk ruházott lehetőségre. Önkritika ahhoz, hogy mindenkor képesek legyünk vizsgálni döntéseink hatását és még időben cselekedni, ha tévúton járunk (értsd: ne dacból tartsunk életben egy károkat okozó jogszabályt). Elszántság pedig ahhoz, hogy kíméletlenül kiirtsuk azokat magunk mellől, akik az eddig jól begyakorolt parazita és élősködő üzemmódban kívánják folytatni politikai karrierjüket.

pedig ezt közös erővel sikerült elb...

Jelen vezetőinknek, az én meglátásom szerint, ezen erények közül egyik sincs a birtokukában. Csak és kizárólag egymás léte tartja őket életben és felszínen. Kiszolgálják egymás igényeit és kart karba öltve lavíroznak lefelé a lejtőn, magukkal ráncigálva Pannónia földjét.
Szánalmas senkik öltönyben feszítve, betanult lózungokkal és jogtalan sértettséggel az arcukon illetve a hangjukban. Visszavonulásra képtelen bunkerharcosok, akik békéről prédikálnak ravaszon tartott kézzel. Amnéziás értelmi fogyatékosok, akik számára a hazugság már nem több, mint egy sikeres vagy sikertelen politikai eszköz.
Uraim, én nem szavaztam önökre, de európai polgárként mégis számomra kellemetlen, amilyen teljesítményt önök nyújtanak!

Néhány szemelvény az elhangzott beszédekből kizárólag mazochistáknak:

Stan:

és Pan:

Tizennyolc nap

Ennyi ideig nem adták fel a Tahrír téren az elégedetlen egyiptomiak. Sosem hittem volna, hogy az arab világ ilyen példát tud mutatni a "fejlett" nyugatnak, és most jól esik a meglepetés. Olyasmit hozott össze egy igencsak vegyes társaság, ami előtt le a kalappal. És nem csak azért, mert fellázadtak egy három évtizede regnáló hatalom ellen, nem csak azért mert állhatatosak, bátrak és kitartóak voltak, nem csak azért mert nem hatották meg őket az üres lózungok, nem csak azért mert visszaverték az ellentüntetőket hanem különösképpen azért mert mindezt a lehető legbékésebben és mégis határozottan tették.
Hosni Mubarakot is megértem valahol. Az egész világ forrongott, amikor születésem idején átvette a hatalmat. Sokat tett ennek az országnak a békéjéért, stabilitásáért. Aztán még többet az elnyomásáért, elhitetve mindenkivel, hogy ezzel az "iszlamista csürhével" csak az ő militáns politikája bír. De a mór megtette kötelességét, mégsem ment sehova. Bizonyára először megrészegítette hatalma, aztán egyszerűen megszokta ezt a szerepet. 30 évig nem lehet ép ésszel uralkodni, talán még 10-ig sem. Volt szerencsém végignézni és hallgatni Mubarak nyilatkozatait. Egytől-egyig a politikai mellébeszélés mintapéldái voltak. Egy évtizedek óta lejárt, de a külpolitikában a mai napig használt zsargonból összetákolt erőfitogtatás. Meggyőződésem, hogy az ürge az utolsó pillanatig nem értette, hogy hogyan fenyegethetik a hatalmát telefonokkal és számítógépekkel felszerelt fiatalok, amikor az ő kezében vannak a fegyverek. Lehet még most sem érti, mi is történt. A hírek szerint egy nappal ezelőtt még méltósággal akart távozni, de ezzel egy jó hetet (meg még plusz 15 évet) elkésett.

Bukásával viszont a világháló valódi világuralomra tört. Röpke évtized alatt nem csak megkerülhetetlenné vált, de az Internet közösségszervező funkciója irányító erő lett. Nagy naivan azt is mondhatnánk, hogy a demokrácia legerősebb védelmezője, de egyelőre valójában csak egy eszköz annak a kezében, aki használni tudja. A ma esti nyilatkozatok alapján, amit fiatal egyiptomi blog- és újságírók, elemzők és aktivisták tettek, azt kell hinnem, most éppen jó kezekbe került. Elképesztően higgadt és korrekt huszonévesek adtak interjúkat a BBC kamerájának. Kiemelték, hogy egyelőre kétkedve figyelik az átmenetet, és ha úgy látják, nem a jó irányba halad Egyiptom sorsa, ismét támadásba fognak lendülni. Nem zavarja őket, hogy zöldfülűek gyülekezeteként tekint rájuk néhány potentát, már tudják mire képesek. És most már mi is. Minden tiszteletem és bizalmam az övüké.

S vajon merre tovább? Elég lesz ez a lendület és valóban ideje a tűzijátéknak? Mit szól a többi arab ország és Izrael? Mi fog történni a választásokon? Vajon - ahogy az lenni szokott - egy diktatúrából felocsúdva a szélsőségek kerülnek előtérbe, és hosszú lesz az átmenet az demokrácia felé? Vajon lesz-e valaha demokratikus Egyiptom?
Természetesen nem tudom a választ, csak sejtéseim vannak. Minden esetre az a mód, ahogy a 18 napot átvészelte ez az ország, okot ad a reményre. Szó ugyan volt róla, de egyetlen médiumban sem látszott vallási villongásnak a demonstráció. Egymás mellett tüntetett iszlamista és keresztény, s önszervező módon biztosították a békét egymás közt. Mindezt kollektíven, egy érzelmekkel igencsak átitatott közösségben, ennyire hosszú időn keresztül fenntartani az számomra az érettség bizonyítéka. Talán nekik nem kell 20 év, mint nekünk, talán létezik gyorsabb, igazságosabb és hatékonyabb demokrácia építés, talán nekik összejön, amiben mi is bíztunk '89 környékén.
Őszintés és szívből drukkolok nekik, s kívánom hogy kinek-kinek a maga Istene mutassa az közös, a jó irányt.
 
Minden jót Egyiptom! Sok sikert Arab Világ!

(A képek forrása: Boston Globe - The Big Picture)

Hangzavar

hipnotizál

Sajnos a vészjósló rendezvénynév (Noise Night Life) valóban rossz ómen lett. 3 emberkének valóban a zaj maradt az utolsó élménye ebből a világból. Sajnálom őket és sajnálom a hozzátartozókat, barátokat és persze a szülőket, akik számára jelenleg vége a világnak. Nyugodjanak a békében az elhunytak, környezetük pedig mielőbb találjon új célokat az élethez!

Viszont ebben az eseményben sokkal több minden tanulságos és elemezni való, mint maga a fizikai tény, hogy három embert egy tömeg halálra taposott.

1. Most beindul a boszorkányüldözés. A szervező srácot már most virtuálisan keresztre feszítették, a helyszínen összegyűlt fiatalok tömege szinte csak csürheként jelenik meg a véleményekben. A rendőrség és a mentők az igazságot elhallgató, hazudozó testületek. A szekuriti kopaszok, barom hada. A közösségi oldalakon olyan orkán erejű információ és véleményvihar tombol, ami messze túlmutat az esemény valódi jelentőségén. (persze ez nem újdonság, de most nagyon jól látható és érezhető)

követhetetlen

2. Történt egy szerencsétlen baleset. Akármilyen civilizált a társadalom a tömegpszichózis viselkedésére soha nem lehet felkészülni. Biztosan sokan voltak, bizonyára a bamba tömeg, szokásához híven feltorlódott, biztosan hibáztak a szervezők és a biztonságiak mert nem vették észre a helyzet veszélyességét, de ez az egész akkor is véletlenek láncolata. Most már minden okoskodás eső után köpönyeg. Le kell vonni a tanulságokat, el kell beszélgetni néhány érintettel, meg kell próbálni kárpótolni a családokat, nyugodtan tájékoztatni kell a közvéleményt nem engedve a hergelésnek és tovább kell lépni elfogadva, hogy ilyen sajnos volt van és lesz...sőt legközelebb lehet, hogy te vagy én leszek a lépcső alján. 2 millióan vagyunk ebben a városban, kész csoda, hogy nem szakad be alattunk.

3. A mai napon újabb stációhoz érkezett a közösségi kommunikáció. Ha valaki híreket, beszámolókat, képeket, videókat akar nézni az eseményről, az nem a tv-t kapcsolja be, nem vesz a kezébe újságot, sőt még a netes hírportálokra sem bízza a tájékoztatást. Egyszerűen felmegy a Facebook kapcsolódó oldalára, és végigböngészi a posztokat. Ma megkezdődött - a nyomtatott sajtót szorosan követve - az 1.0-ás média hanyatlása itthon is. Félelmetes gyorsaságra kapcsolt az információ áramlás, pedig 5-10 éve is csak kapkodtam a fejem, hogy micsoda felfoghatatlan, feldolgozhatatlan sebesség.

....

Hogy merre tartunk, azt senki sem tudja, ahogy azt sem lehet megítélni, hogy ez most egyfajta "természetes" jelenség, mint az ipari forradalom vagy magának az internetnek a megjelenése jó 20 éve, vagy rövid időn belül igen súlyos és káros hatásokkal kell szembenéznie az emberiségnek emiatt. Jó lesz figyelni, bár az egyénnek erre az egészre már nagyon kevés hatása van.

Egyre inkább igénylem és szeretem a csendet! De lehet, hogy csak öregSam...