The Carbonfools - Keep on waitin' (lyrics)

/Hallás után, a kérdőjelesben nem vagyok biztos.../

Okay I learned a song back in downtown
On the way up, up to Heaven
There's that old guy, Saint Peter and he
Yelled and stopped me closed that entry
Pushed me out of his way

So I said, please let me in Sir
I think I served my time time time, but he
But he said no, you cannot stay
You've still love to find

And he said:
Keep on waitin'
Keep on waitin'
Keep on waitin' outside side side
Go to Hell first down to your Earth
And show them what's you hide

Down on Earth some (?)
Looking at you 'cause I think you might might might
Be the one who, I supposed to open up my mind

Keep on tryin'
Keep on tryin'
Keep on search inside side side
Glad to have you 'cause it's darker
So you can sign the light

Az elnöki intézmény

Nem fogom részletezni az elmúlt napok eseményeit, mert önmagukért beszélnek. Viszont egyre inkább sérti a fülem az a fajta kifejezés, hogy az „elnöki intézmény tisztelete megkívánja”. Ez elhangzott Orbán Viktor, Borókai Gábor, a Fidesz szóvivői és megannyi politikus szájából, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy nem beszélhetünk semmilyen tiszteletről vagy meghatározott értékről.

A dolog több sebből vérzik.

Az első természetesen maga a személy. Még ha el is fogadjuk azt, hogy az eredeti szándék szerint valaki olyannak kellene az államfői palotába költözni aki a nemzet többsége által elfogadható országunk képviseletére, nem mehetünk el a tény mellett, hogy 365 ember kétharmada választja. Igaz képviseleti demokráciában élünk, de azért annál már érettebb ez a kis kupacnyi magyar, hogy azért tiszteljen valakit, mert néhány öltönyös hallgatott a pártelnöke szavára. Az elmúlt 20 évben elég sok olyan törvény és kinevezés született, amiről később kiderült, hogy tévedés volt. Miért kellene csak a névtábla miatt bárkit is tisztelni? Egy maihoz hasonló államfő esetében pedig egyenesen röhejes ez az elvárás.

A második a pozíció. Az államfőt kötik bizonyos szabályok, de ettől még lehet súlytalan vagy igazi őrködő típus. Tőle függ igazából, hogyan végzi a dolgát, de ha akarja, ellóghatja a napot érdemi tevékenység nélkül, utazgatva, parolázva, bullshitelve. Pozíciójához kötődik azonban a törvények végső kontrollja is, ezért ha végiglötyögi megbízatását érdemi vélemény nyilvánítás nélkül, akkor azzal végső soron beismeri, hogy semmi köze az ország vezetéséhez. Ez olyan országokban még működik is, ahol a király intézménye pár száz évre visszamenőleg megalapozta a "karácsonyfa dísz" jellegű szerepvállalást, bár itt is egyre hangosabbak a született előjogokat kritizálók. Egy alkotmányos demokráciában viszont egyenesen röhejes rámutatni valakire, hogy "te leszel a bohóc öt évig, értem?!", ellátni minden jóval és kimondani, hogy mostantól ő a Méltóságos Úr!

Miért kell ez a ceremónia? Miért hiszik bárkik is azt, hogy csupán törvények miatt bármilyen tiszteletet ki lehet alakítani egy személlyel kapcsolatban? Hogyan kellene ennek működni a törvényalkotók elképzelése szerint?

És persze az aktuális pluszkérdés: Jelen esetben nem röhejes-e a Köztársasági Elnök tiszteletére hivatkozni, amikor bizonyíthatóan kiderült, hogy húsz évvel ezelőtt elítélhető módon cselekedett. Ha más nem is, a feddhetetlenség nem kellene alapkövetelmény legyen?

Jó ez a játék, csak azt hiszem, nem értem a szabályait.

---

Csillagkapu

Sajnos megint politika, pedig a csendes többségnek a könyökén jön ki, és már engem sem lelkesít különösebben az hasztalan szájtépés.
Azt látom, hogy a kis hazánk ismét élen jár a tudományos felfedezések területén. Nézem Kerényi Imrét egy interjúban, aki teljes mértékig sikeresnek és hasznosnak értékeli a kulturális tevékenységét az Alaptörvény asztalával és a kortárs giccsparádéval együtt, miközben épp most próbálják teljesen ellehetetleníteni az ellenzéki kultúra minden válfaját. Nézem Matolcsy minisztert, aki intézménye honlapját lassan egy igazi személyes blognak tekinti, és onnan üzenget a volt kollégáinak, majd bejelenti mennyire robog az ország, miközben körülöttünk elég sokan értékelik úgy, hogy egyre inkább kilóg a seggünk a gatyából. S persze nézem a miniszterelnököt, aki előbb üdvözli az utcán felvonuló százezer embert, akik az ő képét és „nem leszünk gyarmat” feliratot tartanak, nyíltan beszólva ezzel az EU-nak, majd ugyanez az ember pár nappal később kedvesen és megadóan viselkedik az Unió képviselőivel. És persze jöhetnének még a példák: új felsőoktatási törvény vs. SP doktorija, Jobbik zászlóégetés vs. EU parlamenti képviselőik, Budai elszámoltatási biztos vs. új szajoli vasútvonal, Gyurcsány Miskolcon vs. kormány 2006-2010.

Ezt az egészet egyszerűen már képtelen vagyok mással magyarázni, mint a párhuzamos valóság (ok) létezésével, és egy hazánkban létesített átjáróval. Kell itt lennie egy törésnek a térben és időben, aminek köszönhetően egyesek teljesen külön világban élnek, mint kettesek. A politikai elit teljesen elszakadt a valóságtól (bár lehet, hogy nem most, csak most kezd ez ennyire nyilvánvalóvá válni), és mára ott tartunk, hogy semmilyen morális, erkölcsi sőt matematikai szabályt nem vesznek kötelezőnek magukra nézve. De persze a saját pillanatnyi elveiket csak megpróbálják egyedüli helyesnek beállítani és lehetőség szerint rákényszeríteni mindenkire.
Elérkeztem odáig, hogy egyszerűen nincs mihez igazodni, és egy anarchista szervezet (Anonymous) tevékenységét többre értékelem, mint az itthonról érkező, egymásnak ellentmondó üzeneteket, miközben sosem gondoltam magam rendszerellenesnek.

Hol vagy Orbán Viktor?

Betelt

Eddig sem voltam nagy kormánypárt rajongó, de ma reggel valami mélyről jövő, mindent átható utolsó csepp érzés lett rajtam úrrá.
Egyszerűen elegem van ebből a dölyfös, kivagyi, a régi rendszer rutinjaival leszámolni képtelen bagázsból, akik megszabadultak az önuralom és racionalitás utolsó morzsáitól is.
Elegem van a pátoszból és az idejétmúlt ideológiai katyvaszból, ami nem képes megérteni, hogy az évszám 2012 és nem 100 évvel korábbi.
Elegem van az egyre nyilvánvalóbb hazugságokból, abból hogy már nem csak a lóláb, de a levágott lófej is kilátszik a kommunikációs bénaságok alól.
Elegem van abból, hogy ezzel a dühös kisgömböccel azonosít engem / minket Európa és abból, hogy egyre inkább megértem, miért utált minket mindig is az öreg kontinens.
Elegem van abból, hogy hülyének néznek és olyan értékeket akarnak rám kényszeríteni, ami nagyon nem én vagyok, s megpróbálják velem elhitetni, hogy nem vagyok magyar, ha nem azt vallom, amit a számba akarnak adni.
Elegem van a negatív kampányból, elegem van a „bezzeg ti” szófordulatból, a 8 meg a 20 évezésből.
Elegem van abból, hogy ilyen emberek szolgálnak mintaként tömegeknek, hogy a „forradalom”, a „harc” meg a „ellen” vezérszavak itatják át a mindennapokat, s hogy az utca embere is úgy érzi, védekeznie kell valami ellen.
Elegem van abból, hogy béna, naponta változó utasításokkal és törvényekkel próbálják előrébb taszigálni az országot, ahelyett hogy egy egységes, tiszta, érthető és előremutató szemléletet kommunikálnának és követnének.
Elegem van abból, hogy gyerekként vagyok kezelve és olyan emberek magyaráznak nekem, illetve várják el a tiszteletemet, akik számomra semmilyen módon nem bizonyították eddig hozzáértésüket és szakmaiságukat, illetve elegem van abból, hogy túl sok hozzájuk hasonló hatalomittas, öltönyössel volt már dolgom az elmúlt 10 évben.
Elegem van abból, hogy nem érzem jól magam a hazámban, és még nekem kell szégyellnem magam, ha ezt szóvá teszem.
Elegem van abból, hogy egy kis pöttöm ország ekkora felhajtást csinál magából, miközben egy kontinens gazdasága vergődik és sokkal fontosabb globális problémákkal kellene, másokkal összefogva felvenni a harcot.
Elegem van a matolcsyzmusból, az unortodoxiából, a gyurcsányokból, mekkmesterházykból, a maszopból, a fizessből, a populustákból, a kúltúr-terroristákból, a szófosókból és szóhozókból, a birkanyájból, a hoffmann meséiből, a megszeppent, de dacos pofákból, a ceremóniákból, a közröhely-társasági elnökből és a zorbán bókerekből.
Elegem van belőletek, parlamentben seggelő senkiháziak!

Muszáj lenne végre megérteni, hogy az életben nem jutunk egyről a kettőre, ha ezekkel a berögzülésekkel nem vagyunk képesek leszámolni és végre tényleg új lapot nyitni a magyar történelemben, magunk mögött hagyva az összes szart, amit évtizedek és évszázadok során felhalmoztunk / felhalmoztak nekünk kedves vezetőink.

Ilyet pedig legközelebb egy távcsöves puska keresőjén keresztül szeretnék látni:
http://hvg.hu/itthon/20120106_orban_viktor_forintgyengules

Nem rakétatudomány, közlekedés

Az alapanyag:


Egy ideje nem írtam semmit, aminek a fő oka a lustaság és az ihlethiány volt. Az ember akkor beszéljen, ha van mondanivalója meg ha kérdezik. Annyira nem lettem elárasztva közérdeklődésre számot tartó, érdekes kérdésekkel és mondanivalóm sem volt a nagy köz javára.

Nem csak mások hibája

Most azonban összeért bennem két szál, és van egy téma ami elég régóta mocorog a fejemben. Ha megnézzük a fenti videót és elolvassuk az alatta lévő kommenteket (itt nem látszanak csak az Index oldalán) akkor kapásból két dologra is remek példát kapunk. Az egyik az a totális kommunikációs szakadék, ami kis hazánk bizonyos népcsoportjai között tátong (Bp vs vidék, autós vs bicajos vs gyalogos), a másik pedig az a jelenség, amit én a nyugati kultúrától való lemaradottságunk egyik fő okának tartok: a mamlaszság (amit jó egy éve bambaságként aposztrofáltam ugyanitt).

Csak magamból tudok kiindulni, s mint autóval, kerékpárral és gyalog is rengeteget közlekedő ember nem is vagyok talán annyira rossz példa. Át tudom érezni a bringásoktól megszeppent gyalogos, a gyalogosokra morcos bringás és a mindenkit anyjába kívánó autós helyzetét is. És sajnos az van, hogy mindegyiknek igaza van, s egyben mindhárom kategória bizonyos képviselő elmehetnek a fenébe. Megpróbálok összeírni néhány egyetemes szabályt, amit betartva fel sem merülne az a probléma amit a fenti videó, kicsit eltúlozva ismertet.

Helye van

- Egy metropolisz utcáin sokan vagyunk, ez természetes, csak tudatosan közlekedve segíthetünk egymáson.
- Sosem vagy egyedül a közlekedés során, minden cselekedeted valaki mást is befolyásol.
- Válassz olyan járművet, amit képes vagy uralni és nem félsz tőle.
- Nincs előre elrendeltetett helyed az úton, egy folyamat része vagy, feladatod a haladás és mások haladásának fenntartása.
- Az irány- és sebességváltoztatás mindenkire hatással van körülötted, mindig tudd kit, hogyan érint. (lehet, hogy még nem tűnt fel, de a fejed elfordítható)
- A közlekedési jelek (úttesten vagy járdán), nem graffitik, téged és másokat is segítenek illetve védenek.
- Ha megállsz valahol, olyan helyet keress, ahol senkit sem akadályozol a közlekedésben. (ez vonatkozik a cullangra is - autó, kerékpár, babakocsi, bőrönd stb.)
- Ha nem vagy képes másokhoz viszonyítva dinamikusan haladni, akkor 1. nem megfelelő közlekedési módot választottál, 2. más, biztonságosabb útvonalat kell keresned.

Érthetetlen, értelmetlen

- Ha haladásod gyorsítás és fékezés véget nem érő egymásutániságából áll, akkor 1. nem megfelelő közlekedési módot választottál, 2. nem megfelelő helyen laksz. (magyarán: élettér kell az egódnak)
- A nagy és a kicsi komolyabb városok esetében komplementer fogalom. Értsd: nagyváros + kis közlekedési eszköz = fenntarthatóság (gy.k.: a terepjáró, a limuzin és a cirkáló nem számít kicsinek, semmi keresnivalója a városban - SUV City the Film)
- A közlekedés nem divatbemutató és nem önreklám. Nem arra való, hogy bemutatkozz mérettel, stílussal és főleg nem HANGGAL, hanem arra, hogy A pontból a lehető leggyorsabban, legbiztonságosabban és minél kisebb kárt okozva másokban eljuss B-be. (Ha nagyon néznek, valószínűleg elbasztál valamit...)
- Érezd magad szarul, ha egyedül utazol egy 4-5 személynek is megfelelő járműben és mielőtt elindulsz, gondolod végig vajon valóban a szükség vagy csak a kényelem az ok a használatára.

Stoki

Bizonyára vannak további ötletek is (jöhetnek kommentben), de talán ezek alapján is érthető a mondanivalóm. Szeretek városban közlekedni és most épp egy olyan milliós városban teszem ezt, ahol mindenki megfér a másik mellett. 5 hónap alatt még csak veszélyes helyzetet sem láttam. Az aprónépségtől a nagyikig mindenki kerékpározik és gyalogol. Apu meg igen ritkán veszi elő a kocsit, mert drága behajtani vele a belvárosba. Viszont így lehet futni szinte bárhol mert tiszta a levegő és a házfalak sem szürkülnek el a szmogtól. Nem csoda, csupán tudatosság.

OUTBOX Vol 7. - Freud, Darwin, Van Gogh

természetes személyiségtorzulás

 Erre:
"A pszichiátriai betegek soha nem kevesebbet "tudnak", mint az átlag ember, hanem többet. Csak bizonyos szeletek a személyiségben kevésbé fejlettek, de mindig vannak olyan szeletek, amik kifinomultabbak és mélyebbek, mint másoknál. Nem tudom ez mennyire érthető. De már az a tény sokat elárul, hogy nekik nap közben is "nyitva" van a tudattalanjuk, nem úgy mint nekünk. Hát persze, hogy másképp látják és érzékelik a világot, de az ettől még közel nem hamis...Nyilván, nem a hallucinációkról beszélek, az más tészta. A lényeg, hogy valóban sokat lehet tőlük is tanulni, érdekes összefüggések kerülhetnek a felszínre. Nem könnyű hosszú távon minden nap ilyen emberekkel együtt lenni, de megéri, úgy érzem..." - Eszter

Ezt:

mi van az álarc mögött?

Amit írtál a betegekről, akikkel dolgod volt, újabb megvilágításba helyezi a személyiségről alkotott elképzelésem. Ahogy írtad is, ezeknek az embereknek a személyiségének egy-egy vetülete / iránya, túl- vagy alulfejlődött. Ennek köszönhetően kerültek ki a társadalmilag normálisnak elfogadott körből. Ha Freudot is belekeverjük a történetbe, akkor valami olyasmi kijelentést tehetünk, hogy a felettes énjük nem képes kompenzálni az ösztön én elburjánzott működését.

Tehát...
Azt gondolom, nincs olyan, hogy normális személyiség, csak normális (kisebb-nagyobb közösségek által elfogadott) értékrend mentén működő szerep. A személyiségek torzulásai adják az egy csoportban élő emberek közti különbségeket (társaság közepe, csendes okoska, vezéregyéniség, a testület lelkiismerete, a rosszfiú stb.). Az egy másik kérdés, hogy egy-egy torzulás hosszú távon sikeres (akkor már legyen itt Darwin is: életképes) vagy nem. Mindannyunkban vannak elrejtett, sokszor tudat alatt működő gátlások, amiknek köszönhetően egy-egy élethelyzetben így vagy úgy döntünk, és emiatt meghatározzák sorsunkat. A kérdés tehát az, hogy képesek vagyunk-e a bennünk lévő torzulásokat felismerni és amennyiben akadályozzák érvényesülésünket közömbösíteni őket, vagy maguk alá gyűrnek?

örült ÉS zseni

Hozzá kell tennem, hogy egy-egy elfajzott személyiségjegy egyes esetekben előnyt, máskor hátrányt jelent. Gondoljunk csak a művészlelkekre: ha képes olyan művészeti tevékenységre, ami mások számára is fontos, akkor különcsége, lelki sérülései elfogadottá válnak és kiemelik a tömegből. Viszont csupán egy belső lelki sérüléssel folytatott állandó és jól látható küzdelem, nem tesz senkit a társadalom elismert és értékes tagjává.

Szoktuk is mondani, hogy a zsenit és az őrültet egy hajszál választja el egymástól, és ebben van valami...

Lopott cucc 3.

Valahonnan...

"Felejtsd el a következményeket, és ugorj neki ,ha ez amit akarsz, akkor megéri."


"Soha nem szabad félned a kudarctól, játszd végig a játékot!"
 

(megtörtént!)