OUTBOX Vol 7. - Freud, Darwin, Van Gogh

természetes személyiségtorzulás

 Erre:
"A pszichiátriai betegek soha nem kevesebbet "tudnak", mint az átlag ember, hanem többet. Csak bizonyos szeletek a személyiségben kevésbé fejlettek, de mindig vannak olyan szeletek, amik kifinomultabbak és mélyebbek, mint másoknál. Nem tudom ez mennyire érthető. De már az a tény sokat elárul, hogy nekik nap közben is "nyitva" van a tudattalanjuk, nem úgy mint nekünk. Hát persze, hogy másképp látják és érzékelik a világot, de az ettől még közel nem hamis...Nyilván, nem a hallucinációkról beszélek, az más tészta. A lényeg, hogy valóban sokat lehet tőlük is tanulni, érdekes összefüggések kerülhetnek a felszínre. Nem könnyű hosszú távon minden nap ilyen emberekkel együtt lenni, de megéri, úgy érzem..." - Eszter

Ezt:

mi van az álarc mögött?

Amit írtál a betegekről, akikkel dolgod volt, újabb megvilágításba helyezi a személyiségről alkotott elképzelésem. Ahogy írtad is, ezeknek az embereknek a személyiségének egy-egy vetülete / iránya, túl- vagy alulfejlődött. Ennek köszönhetően kerültek ki a társadalmilag normálisnak elfogadott körből. Ha Freudot is belekeverjük a történetbe, akkor valami olyasmi kijelentést tehetünk, hogy a felettes énjük nem képes kompenzálni az ösztön én elburjánzott működését.

Tehát...
Azt gondolom, nincs olyan, hogy normális személyiség, csak normális (kisebb-nagyobb közösségek által elfogadott) értékrend mentén működő szerep. A személyiségek torzulásai adják az egy csoportban élő emberek közti különbségeket (társaság közepe, csendes okoska, vezéregyéniség, a testület lelkiismerete, a rosszfiú stb.). Az egy másik kérdés, hogy egy-egy torzulás hosszú távon sikeres (akkor már legyen itt Darwin is: életképes) vagy nem. Mindannyunkban vannak elrejtett, sokszor tudat alatt működő gátlások, amiknek köszönhetően egy-egy élethelyzetben így vagy úgy döntünk, és emiatt meghatározzák sorsunkat. A kérdés tehát az, hogy képesek vagyunk-e a bennünk lévő torzulásokat felismerni és amennyiben akadályozzák érvényesülésünket közömbösíteni őket, vagy maguk alá gyűrnek?

örült ÉS zseni

Hozzá kell tennem, hogy egy-egy elfajzott személyiségjegy egyes esetekben előnyt, máskor hátrányt jelent. Gondoljunk csak a művészlelkekre: ha képes olyan művészeti tevékenységre, ami mások számára is fontos, akkor különcsége, lelki sérülései elfogadottá válnak és kiemelik a tömegből. Viszont csupán egy belső lelki sérüléssel folytatott állandó és jól látható küzdelem, nem tesz senkit a társadalom elismert és értékes tagjává.

Szoktuk is mondani, hogy a zsenit és az őrültet egy hajszál választja el egymástól, és ebben van valami...

Lopott cucc 3.

Valahonnan...

"Felejtsd el a következményeket, és ugorj neki ,ha ez amit akarsz, akkor megéri."


"Soha nem szabad félned a kudarctól, játszd végig a játékot!"
 

(megtörtént!)

Az Idus

Gyermekként a kedvenc ünnepem volt. Valahogy minden meg van benne, ami jó és lelkesítő: tavasszal van, fiatal lánglelkűek adják az apropóját, lehet vonulgatni, benne van a szabadság és elég messze van az időben ahhoz, hogy idealizálni lehessen. Aztán később eléggé elment tőle a kedvem. Az átpolitizált ünnep, a hőbörgő tömeg és a kokárda körüli mizéria keserű ízzel töltötte meg a friss levegőre áhítozó számat. Már nem érdekelt a felvonulás, már nem érdekelt hogy ki, mire használja fel az alkalmat hogy verbálisan (vagy fizikailag) belerúgjon valakibe, inkább szerettem távol lenni ettől az egésztől.

Sajnos ma sem mások az érzéseim, és egyáltalán nem zavar, hogy hazámtól távol egy irodában ülve figyelem az eseményeket. Ráadásul most még a Japán történések is jobban érdekelnek, mint a budapesti felvonulások, demonstrációk, retorikai bűvészmutatványok.

Ki nem szarja le? - rovatunk

Ettől függetlenül nem áll szándékomban eltemetni márciustizenötöt. Sokkal inkább elzárom kis időre és megőrzöm olyannak, mint amilyennek gyermekként láttam. A magam módján megünneplem Petőfiék hősiességét, felidézem a Várkonyi filmek hangulatát, az iskolai ünnepséget, A kőszívű ember fiai cselekményét és kihagyok mindent, ami napjainkban beszennyezi ezt a remek alkalmat.

Stockholmban hét ágra süt a nap. Az emberek nyugodtak és örülnek a tavasznak, csak egy kicsi képzelőerő kell és elhiszem, hogy velem és Magyarországgal együtt ünnepelnek.