Azt látom, hogy a kis hazánk ismét élen jár a tudományos felfedezések területén. Nézem Kerényi Imrét egy interjúban, aki teljes mértékig sikeresnek és hasznosnak értékeli a kulturális tevékenységét az Alaptörvény asztalával és a kortárs giccsparádéval együtt, miközben épp most próbálják teljesen ellehetetleníteni az ellenzéki kultúra minden válfaját. Nézem Matolcsy minisztert, aki intézménye honlapját lassan egy igazi személyes blognak tekinti, és onnan üzenget a volt kollégáinak, majd bejelenti mennyire robog az ország, miközben körülöttünk elég sokan értékelik úgy, hogy egyre inkább kilóg a seggünk a gatyából. S persze nézem a miniszterelnököt, aki előbb üdvözli az utcán felvonuló százezer embert, akik az ő képét és „nem leszünk gyarmat” feliratot tartanak, nyíltan beszólva ezzel az EU-nak, majd ugyanez az ember pár nappal később kedvesen és megadóan viselkedik az Unió képviselőivel. És persze jöhetnének még a példák: új felsőoktatási törvény vs. SP doktorija, Jobbik zászlóégetés vs. EU parlamenti képviselőik, Budai elszámoltatási biztos vs. új szajoli vasútvonal, Gyurcsány Miskolcon vs. kormány 2006-2010.
Ezt az egészet egyszerűen már képtelen vagyok mással magyarázni, mint a párhuzamos valóság (ok) létezésével, és egy hazánkban létesített átjáróval. Kell itt lennie egy törésnek a térben és időben, aminek köszönhetően egyesek teljesen külön világban élnek, mint kettesek. A politikai elit teljesen elszakadt a valóságtól (bár lehet, hogy nem most, csak most kezd ez ennyire nyilvánvalóvá válni), és mára ott tartunk, hogy semmilyen morális, erkölcsi sőt matematikai szabályt nem vesznek kötelezőnek magukra nézve. De persze a saját pillanatnyi elveiket csak megpróbálják egyedüli helyesnek beállítani és lehetőség szerint rákényszeríteni mindenkire.
Elérkeztem odáig, hogy egyszerűen nincs mihez igazodni, és egy anarchista szervezet (Anonymous) tevékenységét többre értékelem, mint az itthonról érkező, egymásnak ellentmondó üzeneteket, miközben sosem gondoltam magam rendszerellenesnek.
Hol vagy Orbán Viktor?