2012. március 30., péntek

Az elnöki intézmény

Nem fogom részletezni az elmúlt napok eseményeit, mert önmagukért beszélnek. Viszont egyre inkább sérti a fülem az a fajta kifejezés, hogy az „elnöki intézmény tisztelete megkívánja”. Ez elhangzott Orbán Viktor, Borókai Gábor, a Fidesz szóvivői és megannyi politikus szájából, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy nem beszélhetünk semmilyen tiszteletről vagy meghatározott értékről.

A dolog több sebből vérzik.

Az első természetesen maga a személy. Még ha el is fogadjuk azt, hogy az eredeti szándék szerint valaki olyannak kellene az államfői palotába költözni aki a nemzet többsége által elfogadható országunk képviseletére, nem mehetünk el a tény mellett, hogy 365 ember kétharmada választja. Igaz képviseleti demokráciában élünk, de azért annál már érettebb ez a kis kupacnyi magyar, hogy azért tiszteljen valakit, mert néhány öltönyös hallgatott a pártelnöke szavára. Az elmúlt 20 évben elég sok olyan törvény és kinevezés született, amiről később kiderült, hogy tévedés volt. Miért kellene csak a névtábla miatt bárkit is tisztelni? Egy maihoz hasonló államfő esetében pedig egyenesen röhejes ez az elvárás.

A második a pozíció. Az államfőt kötik bizonyos szabályok, de ettől még lehet súlytalan vagy igazi őrködő típus. Tőle függ igazából, hogyan végzi a dolgát, de ha akarja, ellóghatja a napot érdemi tevékenység nélkül, utazgatva, parolázva, bullshitelve. Pozíciójához kötődik azonban a törvények végső kontrollja is, ezért ha végiglötyögi megbízatását érdemi vélemény nyilvánítás nélkül, akkor azzal végső soron beismeri, hogy semmi köze az ország vezetéséhez. Ez olyan országokban még működik is, ahol a király intézménye pár száz évre visszamenőleg megalapozta a "karácsonyfa dísz" jellegű szerepvállalást, bár itt is egyre hangosabbak a született előjogokat kritizálók. Egy alkotmányos demokráciában viszont egyenesen röhejes rámutatni valakire, hogy "te leszel a bohóc öt évig, értem?!", ellátni minden jóval és kimondani, hogy mostantól ő a Méltóságos Úr!

Miért kell ez a ceremónia? Miért hiszik bárkik is azt, hogy csupán törvények miatt bármilyen tiszteletet ki lehet alakítani egy személlyel kapcsolatban? Hogyan kellene ennek működni a törvényalkotók elképzelése szerint?

És persze az aktuális pluszkérdés: Jelen esetben nem röhejes-e a Köztársasági Elnök tiszteletére hivatkozni, amikor bizonyíthatóan kiderült, hogy húsz évvel ezelőtt elítélhető módon cselekedett. Ha más nem is, a feddhetetlenség nem kellene alapkövetelmény legyen?

Jó ez a játék, csak azt hiszem, nem értem a szabályait.