Kedvenc emberek sorozat: Kovács Gergő

ÉS MÉG:

Csak zene

A tegnapi nap mottójára, meg a ma dícséretére:

OUTBOX vol 2.

Szia Eszter!

Gratulálok így ismeretlenül is a kezdeményezéshez. Nem csak egy tiszta és nemes cél, de egy remek indikátora civil erőnek, amire igencsak nagy szükség van ma Magyarországon. 2-3 nap alatt 80 ezres tömeg és csak nő a szám. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a kormányzat hogyan tudja majd lereagálni az első, valóban egy egész ország által támogatott kezdeményezést.
Ha már eddig is a nép nevében beszéltek, ideje hallgatni is rájuk.

További sok sikert!

(küldve Dóczi-Tóth Eszternek a Facebook "Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!!" csoport elindítójának)

Unicum

Szó érte a ház elejét, hogy kevés a pozitív poszt. Nem fogadom el senki véleményét a saját blogomon, úgyhogy nem azért mert valaki beleröfögött, csak passzióból írok életingelő cuccost most.

A tegnapi esőzésnek volt egy igencsak érdekes és kellemes eleme. Miután nagy lelkesen konstatáltam, hogy csak akkor esik, amikor nyeregben vagyok, próbáltam az otthon váró fürdőkádamra koncentrálni. Ehhez hozzájött még a füldugasz a fülemben, na meg a Gepida alattam. Esett! Nem kicsit, nagyon. Az utcák egyre inkább kihaltak, az autók is belassítottak, az emberek próbáltak menedéket keresni. Mintha csak előttem nyílt volna ki a tömeg, én pedig haladtam, mint aki felett kék az ég, mert a The Darkness egyik száma valahogy pont beleillett ebbe a képbe. Valahol a Lánchíd környékén dobta a véletlen a lejátszási listámról, és mire hazaértem már girbe-gurba nyomvonalon haladtam, annyira átszellemültem.

Nem hiszem, hogy maga a zene vagy az eső esetleg én magam lettem volna ennek a jókedvnek az oka, egyszerűen csak egy pillanatra minden összepasszolt, és szerencsémre volt időm ráeszmélni. Valahogy így születnek a kedvenc számok, és az ihlet is egy-egy ilyen élet-klip szüleménye.

S hogy legalább az egyik részt átadjam ebből, jöjjön a The Darkness-től a Growing on Me...
(nem, a videónak valóban semmi értelme)

Az igazi FÉRFI

Nehéz szavakba öntenem az indulatot, ami ennek a kifejezésnek kapcsán feltör belőlem. Egyrészt minden hülye luvnya forduljon szépen magába, és írjon iszonyatos gyorsan egy röpdolgozatot. A lap egyik oldalára 2 flekkes elemzést kérek az "igazi" férfi fogalmáról, majd fordítunk és 4 flekkben kifejtjük szépen, hogy mitől is lesz igazi férfi az a két lábon járó barom, aki igazán mindent elkövet a húspiacon való érvényesülésért, ergo milyen az az "igazi NŐ", aki az "igazi FÉRFI" táptalaja.

Na jó, csak kiadom magamból: Elmentek a jó büdös anyátokba kis picsák, akiknek fogalma sincs arról, hogy mennyiféle és fajta ember mászkál az utcákon. Micsoda értékhegyek vonszolják terhüket, miközben ti egyre-másra pláza-sablonok és búlvárhírek alapján keresitek a boldogságot. Hát egy nagy büdös lófaszt a seggetekbe, nem férfit az ágyatokba. Megérdemlitek, hogy olasz macsók tucatszámra gázoljanak át rajtatok, veletek kompenzálják érzelmi és testi impotenciájukat és rátok söpörjék a szénné szolizott bőrük lepergő darabkáit.

Azért merek ilyen hangot megütni, mert nem személyes indulat vezérel. Szerencsém van. Tökéletesen tudom, milyenek az igazi nők, és milyen csodálatos dolgokat lehet megélni a társaságukban. Megannyi tökéletes nővel volt már dolgom, aki mellett jó volt férfinak lenni. Ők azok, akik megadják az élethez való kedvet, akikkel lehet beszélgetni, kacérkodni, nevetni és csipkelődni, játszani és szeretkezni. Hogy milyenek ők?
Mi sem egyszerűbb ennél: szőkék, barnák, feketék, vörösek, alacsonyak és magasak, sőt középmagasak, szépszeműek és bandzsák, peckesek és púposak, kedvesek és agresszívek, közvetlenek és zárkózottak, vallásosak és ateisták, divatmániások és sportosak, elméletiek és gyakorlatiasak, egyszerűen szépek, okosak, elragadóak és egy dologban igencsak hasonlítanak: tudják hogy az "igazi FÉRFI" fogalma egy iszonyat nagy faszság.

A hülye picsa

Miről ismerszik meg?
- tökéletesnek tartja a világát
- szabályokat alkot, amiről természetesnek veszi, hogy mások alkalmazkodnak hozzá
- fingja nincs a kompromisszumokról
- a tapintat szónak nincs értelme számára
- Spanyol-viasz szarós hozzáállása van a környezetéhez
- azt gondolja, hogy csupán jelenlétével is kitünteti a társaságát
- parasztosan beszél, de királynőnek hiszi magát
- szürkeállománya nem tartalmaz beszélgetésre érdemes témákat
- nagyon ügyel a külsejére és természetesen rosszul választ a ruhatárából
- folyamatosan keres, és nem érti, miért nem talál
- nem beszél a bajairól, csak érezteti folyamatos sértettségét
- nincs ember, akit hosszú távon elvisel
- nincs ember, aki hosszú távon elviselje

Köszi, hogy végre ezt a fogalmat is sikerült majdnem pontosan definiálnom!

Nemszeretem nyár

Ma volt az első ilyen érzésem. Elég volt hozzá egy hazaút a Borárosról.

Összetevői:
- mamlasz, nem mozgó emberek
- sok bamba tekintet
- harisnyás szandál
- zoknis szandál
- bibircsókok
- nemfürdés
- nemhajmosás
- nemlábmosás
- nemszájmosás
- anti-stílus
- háj-kiállítás a nagyközönség számára
- kiabálás túristaként
- kiabálás hülyeként
- blogcímem elbitorlása nagy tömegekben
- gyerekek ráncigálása
- gyerekek nem ránciágálása
- alattomosan felbukkanó, bűzös lufihegyek
- legyek
- bogarak
- tömeg

Már elegem volt belőle, és még csak most jön a neheze.

Just (not to) do it!

Azt az alulmotivált kurva anyját! Már egy ideje rájöttem, hogy a hétköznapi élet (kelés, reggeli, munka, ebéd, munka, hazazötty, vacsi, nyet, fürdés, alvás) elemei egyszerűen nem adják meg azt az ingerszintet, ami ébren tartana. Most is itt ülök az asztalomnál, és alszom, miközben majdnem tisztán látom, mihez kellene kezdenem. Nyakamban néhány számsor elemzése, egy tréning, némi közösségépítés. Mind-mind kb. elcsúszott határidős dolgok, mégsem érzem azt, hogy nekem ezeknek most aztán rohadt gyorsan neki kéne állnom. Nincs mi hajtson, nincs mi ösztönözzön. Hiányzik egy inger valamilyen irányból, ami megadja a kezdő lökést.
Anyám erre azt mondaná, hogy erőt kell venni magadon, ami szép és jó, és közhelyes, de a dolgok (nálam nem így működnek). Ha nincs meg az érzelmi indíttatásom valamire, az akkor sem fog elkészülni, ha piros hó esik június közepén (erre egyébként egyre nagyobb esély). Néha azt hiszem, hogy a sors ezekkel az érzésekkel irányít egy bizonyos cél felé (koncentrálj arra, ami ösztönöz, szard le, ami untat). Néha meg megrettenek, hogy mi van, ha ez egyszerű lustaság, dőreség? Ha körbenézek, rengeteg ember végez elképesztően unalmas munkákat 110%-os erőbedobással, egyszerűen azért mert megfelelési kényszere van. Nem tud aludni, ha nem érzi, azt hogy maximálisan odatette magát, és akár még éjszaka is felkel csiszolni a nagy művön...ami persze többnyire csak neki nagy mű. Más értelmezés szerint persze ez az igazi felelősségérzet a munkánkkal kapcsolatban és valójában mindenkitől ezt várja el a cég.
Nem tudom, mi az igazság, és fogalmam sincs, mi miért történik. Élek és érzek, ahogy a szívem, az agyam diktálja. Ha hülyeségbe visznek, akkor annak is meglesz az oka. Muszáj így látnom, ha már egyszerűen képtelen vagyok odafigyelni olyasmire, ami nem érdekel, mégha olyan űberfontos is.

Ez jár most a fejemben:
"Ha kúszunk a sárban,
Hát együtt tegyük.
Ha megölsz egy állatot,
Együtt együk,
Szívem."
http://www.youtube.com/watch?v=ahM25bVyPMA

Hülyék győztes gyülekezete

Mivel Tóta W. nagyjából megírta már a zanzát, felesleges elemezgetnem az izlandi választások politikai vetületét.

Olvassátok el itt:
http://w.blog.hu/2010/06/01/a_jobbik_es_a_legjobb

Ami engem ebben a sztoriban inkább érdekel az a színtiszta ötlet és annak hatalma a gondolkodásra hajlamosabb népek körében.
Kis hazánkban meg a világ nagy részén a politika mintákra és sablonokra épül. Bele kell szocializálódnod egy székbe. Meg kell tanulnod a szabályokat, beszédórára, fejtágításra jársz. Szépen lassan átadod magad az ideológiának, és rájössz, hogy kicsi de jól begyakorolt kézmozdulatokkal milyen szépen lehet irányítani a pozíciódból. Tudod már hogyan kell nyilatkozni mellébeszélve, hogyan kell sok órás üléseket vezetni nagyon jelentőségteljesen, fikarcnyi előrehaladás nélkül. Megszokod, hogy az egyénieskedés és a bátorság a hülyék mániája, s hogy saját véleményt (ha az nem lúgozódik ki belőled teljesen) csak és kizárólag baráti körben fogalmazol meg. Beleolvadsz a képbe, és élvezed a hatalmat, aminek az eléréséhez nem volt szükség különösképpen semmi újra, csak elég flexibilisen és gyorsan kellett elsajátítani a kissé unalmas, de mindenképpen célravezető szokásokat.

S akkor jön egy poénpárt, olyanokat mond amiket a Tóta féle szabadszájú publicisták, és nyer. Valószínűleg a vulkánuk környékén elég komoly marihuána ültetvények estek áldozatul a lávának, s kerültek bele a légkörbe, hogy ilyen ostoba döntést hoztak az ottaniak...
Vagy létezhet az, hogy az okos és bátor kommunikáció valóban képes megszólítani ennyi embert? Lehet az, hogy az egységes, poénos de a sorok között fontos dolgokat kommunikáló emberkékre elkezdenek figyelni?
Valahol hinni akarom, hogy a hamuval együtt ez a fajta gondolkodás elkezd kelet felé terjedni. Ha a magyar politikában a MKKP-hez (http://mkkp.hu) hasonló kezdeményezések is tudnának érvényesülni és az ötlet nagyobb érték lenne mint a kapcsolat illetve a betokosodott tradíció, én is visszafordulnék felé, s talán hajlandó lennék megváltoztatni a jelenlegi lesajnáló szemléletem.

Addig viszont jól esik látni, hogy recessziónként és államcsődenként legalább egyszer a sok vaskalapos disznót legyőzi egy csapat csipkelődő lúd.

Alant a kampányvideó...

(Ja és persze vörösök RULEZ! :P )