Szabadság

Nem elérni nehéz, megvalósítani. Nem az elnyomó népek és a politikai hatalom kérdése, nem is falak és rácsok zárnak be minket. Az ember önmagát láncolja le különböző okok miatt. Lelkünk erejétől függ a szabadság foka. Mennyire tudunk szabadulni saját korlátainktól és lépni egy nagyot az ismeretlenbe.
Legtöbbször a félelem és a belénk plántált gátlások miatt gyökeredzünk le egy pontnál. Azt gondoljuk ez az erkölcs, ezek azok a határok, amik biztonságban tartanak minket. Ezek a mi tradícióink, és jól érezzük magunkat benne. Aztán pár év múlva nem is nagyon tudjuk, miért olyan cefettül nehéz elviselni mindent körülöttünk, miért olyan egysíkú a létezés, s miért nem leljük örömünk a hétköznapi dolgokban.
Nem érdemes bezártan élni, nem szabad elzárkózni és hazudni magunknak a boldogságot. Mindig van feljebb, mindig van előre, csak nem szabad megállni. Az élet a tapasztalásról szól. Azért vagyunk itt, hogy megismerjük önmagunk, megküzdjünk a démonainkkal, s legyőzzük őket. A gyáva ember meghátrál, elfogad, behódol, s nem teljesíti ki életét. Ezzel az univerzumot (vagy Istent?) csalja meg. Aki úgy érzi megérkezett, és nem a halálos ágyán fekszik éppen, az téved. Ennek az útnak nincs végállomása. Szakaszai vannak, ahol néha valóban megpihenhetünk, de leállni nem szabad, nem lehet.

Éljük meg az élet és döntéseink szabadságát! Próbáljunk egyre bátrabbak lenni! Napról-napra meghálálja magát minden bátor döntésünk és elszántságunk fokozódik. Ne zárjuk be önkényesen saját cellánk ajtaját, mert senki nem őrzi azt kívülről, hiába is rémisztgettek szüleink minden hülyeséggel: magánnyal, sorssal, Istennel, szeretethiánnyal, veréssel. Ezek csak virtuálisan létező erők, valójában egy idő után mi magunk képezzük őket, s azt gondoljuk nem lehet átlépni és kiszabadulni szorításukból. Pedig lehet, és kell is. Így van értelme ennek a nagy büdös életnek.