OUTBOX Vol 7. - Freud, Darwin, Van Gogh

természetes személyiségtorzulás

 Erre:
"A pszichiátriai betegek soha nem kevesebbet "tudnak", mint az átlag ember, hanem többet. Csak bizonyos szeletek a személyiségben kevésbé fejlettek, de mindig vannak olyan szeletek, amik kifinomultabbak és mélyebbek, mint másoknál. Nem tudom ez mennyire érthető. De már az a tény sokat elárul, hogy nekik nap közben is "nyitva" van a tudattalanjuk, nem úgy mint nekünk. Hát persze, hogy másképp látják és érzékelik a világot, de az ettől még közel nem hamis...Nyilván, nem a hallucinációkról beszélek, az más tészta. A lényeg, hogy valóban sokat lehet tőlük is tanulni, érdekes összefüggések kerülhetnek a felszínre. Nem könnyű hosszú távon minden nap ilyen emberekkel együtt lenni, de megéri, úgy érzem..." - Eszter

Ezt:

mi van az álarc mögött?

Amit írtál a betegekről, akikkel dolgod volt, újabb megvilágításba helyezi a személyiségről alkotott elképzelésem. Ahogy írtad is, ezeknek az embereknek a személyiségének egy-egy vetülete / iránya, túl- vagy alulfejlődött. Ennek köszönhetően kerültek ki a társadalmilag normálisnak elfogadott körből. Ha Freudot is belekeverjük a történetbe, akkor valami olyasmi kijelentést tehetünk, hogy a felettes énjük nem képes kompenzálni az ösztön én elburjánzott működését.

Tehát...
Azt gondolom, nincs olyan, hogy normális személyiség, csak normális (kisebb-nagyobb közösségek által elfogadott) értékrend mentén működő szerep. A személyiségek torzulásai adják az egy csoportban élő emberek közti különbségeket (társaság közepe, csendes okoska, vezéregyéniség, a testület lelkiismerete, a rosszfiú stb.). Az egy másik kérdés, hogy egy-egy torzulás hosszú távon sikeres (akkor már legyen itt Darwin is: életképes) vagy nem. Mindannyunkban vannak elrejtett, sokszor tudat alatt működő gátlások, amiknek köszönhetően egy-egy élethelyzetben így vagy úgy döntünk, és emiatt meghatározzák sorsunkat. A kérdés tehát az, hogy képesek vagyunk-e a bennünk lévő torzulásokat felismerni és amennyiben akadályozzák érvényesülésünket közömbösíteni őket, vagy maguk alá gyűrnek?

örült ÉS zseni

Hozzá kell tennem, hogy egy-egy elfajzott személyiségjegy egyes esetekben előnyt, máskor hátrányt jelent. Gondoljunk csak a művészlelkekre: ha képes olyan művészeti tevékenységre, ami mások számára is fontos, akkor különcsége, lelki sérülései elfogadottá válnak és kiemelik a tömegből. Viszont csupán egy belső lelki sérüléssel folytatott állandó és jól látható küzdelem, nem tesz senkit a társadalom elismert és értékes tagjává.

Szoktuk is mondani, hogy a zsenit és az őrültet egy hajszál választja el egymástól, és ebben van valami...