Anyád nyelve

A mai világban a legnehezebb dolog a egyet-értés. Nem arról van szó, hogy közös ideológia vagy vallási alapok alapján lássuk a világot, vagy hogy bárkit meggyőzzünk a magunk igazáról. Egyszerűen csak annak a kommunikációs módnak az elsajátítása, ami lehetővé teszi egymás számára a fejekben lévő képek egyszerű és hatékony átadását.
Überműveltnek hisszük magunkat, és elfelejtjük hogy az egyes területen megszerzett tudás önmagában elég ritkán jelent előnyt az életben. Ha ezt a tudást nem tudjuk megfelelően átadni, eladni, akkor előbb-utóbb a magánakvaló kis mitugrász kliséjét húzzuk magunkra.

Régóta szívfájdalmam a magyar nyelv előre megfontolt szándékkal és folytatólagosan elkövetett megerőszakolása. A multikörnyezet kitermel olyan ambiciózus emberkéket, akik valóban elhiszik, hogy az idegen nyelv állandó beleerőltetése anyanyelvünkbe trendivé és szakmaivá teszi kommunikációjukat. Mivel ez egyre inkább általános jelenség, s mivel a multinacionális cégek élén manapság már nem ritkán nemzetközi vezetőség áll, ezen emberek taktikája célravezető. Az egy másik kérdés, hogy egyrészt elképesztően trehány és jellegtelen stílust népszerűsítenek, másrészt meg éppen emiatt válnak sokszor kommunikációképtelenné kifelé. Halmozottan hátrányos helyzetűeknek még a családi és baráti beszélgetéseket is sikerül megfertőzni a projekt menedzsmentből kölcsönzött kifejezésekkel.

Szerencsére a magyar nyelv önvédelemből eddig ötösre vizsgázott. Más nyelvből átvett teljes kifejezések idegenné teszik a hangzását (ellenpélda: a pikk-pakk anglo-mutánssá változtatott germán) még attól függetlenül is, hogy az elmúlt évszázadok során össze-vissza tákolták már rajtunk átvonuló népek, nemzetek. Jól tartja magát a helyén, és jól esik látni, hogy a saját multikultijukból kipottyanó nyelv-terroristákat milyen módon kinézik egy-egy társaságban.

Nem szívem, nem VELED nevetnek, RAJTAD...!