Na jó, csak kiadom magamból: Elmentek a jó büdös anyátokba kis picsák, akiknek fogalma sincs arról, hogy mennyiféle és fajta ember mászkál az utcákon. Micsoda értékhegyek vonszolják terhüket, miközben ti egyre-másra pláza-sablonok és búlvárhírek alapján keresitek a boldogságot. Hát egy nagy büdös lófaszt a seggetekbe, nem férfit az ágyatokba. Megérdemlitek, hogy olasz macsók tucatszámra gázoljanak át rajtatok, veletek kompenzálják érzelmi és testi impotenciájukat és rátok söpörjék a szénné szolizott bőrük lepergő darabkáit.
Azért merek ilyen hangot megütni, mert nem személyes indulat vezérel. Szerencsém van. Tökéletesen tudom, milyenek az igazi nők, és milyen csodálatos dolgokat lehet megélni a társaságukban. Megannyi tökéletes nővel volt már dolgom, aki mellett jó volt férfinak lenni. Ők azok, akik megadják az élethez való kedvet, akikkel lehet beszélgetni, kacérkodni, nevetni és csipkelődni, játszani és szeretkezni. Hogy milyenek ők?
Mi sem egyszerűbb ennél: szőkék, barnák, feketék, vörösek, alacsonyak és magasak, sőt középmagasak, szépszeműek és bandzsák, peckesek és púposak, kedvesek és agresszívek, közvetlenek és zárkózottak, vallásosak és ateisták, divatmániások és sportosak, elméletiek és gyakorlatiasak, egyszerűen szépek, okosak, elragadóak és egy dologban igencsak hasonlítanak: tudják hogy az "igazi FÉRFI" fogalma egy iszonyat nagy faszság.
