Unicum

Szó érte a ház elejét, hogy kevés a pozitív poszt. Nem fogadom el senki véleményét a saját blogomon, úgyhogy nem azért mert valaki beleröfögött, csak passzióból írok életingelő cuccost most.

A tegnapi esőzésnek volt egy igencsak érdekes és kellemes eleme. Miután nagy lelkesen konstatáltam, hogy csak akkor esik, amikor nyeregben vagyok, próbáltam az otthon váró fürdőkádamra koncentrálni. Ehhez hozzájött még a füldugasz a fülemben, na meg a Gepida alattam. Esett! Nem kicsit, nagyon. Az utcák egyre inkább kihaltak, az autók is belassítottak, az emberek próbáltak menedéket keresni. Mintha csak előttem nyílt volna ki a tömeg, én pedig haladtam, mint aki felett kék az ég, mert a The Darkness egyik száma valahogy pont beleillett ebbe a képbe. Valahol a Lánchíd környékén dobta a véletlen a lejátszási listámról, és mire hazaértem már girbe-gurba nyomvonalon haladtam, annyira átszellemültem.

Nem hiszem, hogy maga a zene vagy az eső esetleg én magam lettem volna ennek a jókedvnek az oka, egyszerűen csak egy pillanatra minden összepasszolt, és szerencsémre volt időm ráeszmélni. Valahogy így születnek a kedvenc számok, és az ihlet is egy-egy ilyen élet-klip szüleménye.

S hogy legalább az egyik részt átadjam ebből, jöjjön a The Darkness-től a Growing on Me...
(nem, a videónak valóban semmi értelme)