Ami a szívemen...

 nem csak szöveg, meggyőződés

Néha igazán készülnünk kell egy beszélgetésre, néha pedig utólag próbáljuk elemezni, hogy mi is történt egy diskurzus alatt. Sokan járnak tanfolyamokra, hogy elsajátítsák a hatékony kommunikáció módszerét, és időről-időre születnek elemzések egy-egy politikus beszédéről. Nem állítom, hogy mindez felesleges és értelmetlen, de hiszem, hogy eléggé túlkomplikált és nehézkes, ha saját egyéni kommunikációs hatékonyságunkról van szó.
Az emberi információátadás annyira sokrétű (írtam már erről az Észlelés és valóság című posztban), hogy mindezt kontrollálni és mesterségesen meggyőzővé formálni elképesztően sok energiát és önuralmat kíván. Ennél azért egyszerűbb, ha azt a "gépezetet" próbáljuk kicsit befolyásolni, ami az egész kommunikációs eszközkészletünk hátterét képezi. Hétköznapi nyelven ezt lelki felkészülésnek szokás nevezni. Konkrétan pedig azt jelenti, hogy nem azt kezdjük bebiflázni, hogy mit és hogyan fogunk mondani, vagy hogy mire figyelünk a viselkedésünk során, sokkal inkább arra koncentrálunk, hogy milyen attitűddel megyünk bele a szituációba.

csirke?

Ha fejben képesek vagyunk meggyőzni magunkat, hogy a következő beszélgetés során a cél, hogy elnyerjük a másik bizalmát, akkor agyunk ez alapján az információ alapján már képes kiválasztani azokat a tartalmakat, ami mondjuk a kedvességet és a a figyelmet sugározza. Ha hiszünk benne, hogy jók vagyunk valamiben, és érezzük a helyünk egy állásinterjún, randin vagy megbeszélésen, akkor öntudatlanul is ki fogjuk alakítani magunkról a határozottság képét.
Érdemesebb tehát azon dolgozni, hogy megtaláljuk a helyünket, hogy higgyünk a céljainkban és magunkban, mintsem azon tanakodni, hogy mikor, milyen szerep felvételével érvényesülünk leginkább. Mert a lóláb bizony kikandikál itt-ott-amott.