Agyalás

Nem mindig egyszerű fókuszálni arra, ami fontos (vagy legalább is látszólag fontos). Létezik az a bizonyos lila köd, vagy vörös posztó, amitől kezdve valahogy minden beszűkül, és képtelenek vagyunk tisztán gondolkodni. Mostanában gyakran eszembe jut agyunk működésének rendszere. Hogyan alakulnak ki azok a dolgok, amik meghatározzák a napi hangulatunkat, hogyan billenünk ki az egyensúlyunkból, hogyan lehet valamilyen gyakorlattal mégis helyreállítani a normális érzelmi állapotot? Egy TED-es előadás (érdemes megnézni itt) folytán kicsivel tisztábban látom a jobb és bal agyféltekénk szerepét. Hogy a racionális, földhözragadt énünkért a bal, míg az érzelmi, spirituális énünkért a jobb oldal a felelős. Bármely oldal dominanciája, vagy hibás működése káros az adott ember szempontjából.
Ha ugyanis a bal oldal érzi magát jobban helyzetben, egy gátlásokkal és félelmekkel küszködő személyt kapunk, akit folyamatosan meghatároznak a tanult normák és szabályok. Képtelen elengedni magát és érezni az élet ízét. Ha azonban a jobb agyfélteke uralja a terepet, az adott személyiség szétszórt, csapongó, hangulat orientált lesz.
Tudatos életem egy jó részében az arany középutakat kerestem, s próbáltam érvényesíteni az életemben. Ez az újonnan megszerzett tudás pedig még inkább igazolja ezen késztetésem. Meg kell találni az egyensúlyt, nem eldőlni egyik irányba sem, miközben érdemes fejleszteni személyiségünk mindkét oldalát. Nem kis meló, tele rögökkel és útvesztőkkel, de felfele visz.