Egy kis háztáji

A trió (Lucas, Spielberg, Zemeckis)

Filmes kitekintés, mer' az is kell néha. A napokban néztem újra a Vissza a jövőbe széria III. részét, s mivel vitathatatlanul rajongónak számítok, sokadjára is képes volt lenyűgözni. Egy másik irányból meg folyamatosan érnek a Star Wars univerzummal kapcsolatos hatások, s bizony itt sincs mit szégyellni azon, hogy az első 3 rész anno hatalmas élmény volt, és jó keményen beleégett gyermeki agyamba az egész dzsedáj kultúrkör.
De valójában nem is ezek a produkciók érdekesek most számomra. Sokkal inkább az alkotóik. (Vicces, hogy mindkettő születésénél ott bábáskodott a háttérben Spielberg, de az ő munkásságával nem lehet mit kezdeni. Spielberg bácsi álmodónak és megvalósítónak is született egyszerre, ebben pedig zseniális még a melléfogásaival együtt is. Pont!) Sokkal érdekesebb viszont Lucas és Zemeckis profilja. Az életpályájuk és munkájuk alapján egész pofás kis személyiségrajzot lehet róluk összerakni, amiből kitűnik, hogy nincs recept a sikerre.

George Lucas és klónkatonái

Vegyük először Lucast. Remek író és producer, rettenetes rendező. A gyermeki énjében valóban örök harcot vív a jó és a gonosz. Álmodozik, tervezget, aztán amikor a megvalósításra kerül a sor döcög és mellényúl. Lucas-nak nincs különösebb esztétikai érzéke, nem érzi az arányokat. Illetve amit érez az egy nagyon szélsőséges valóság. Viszont minden jel szerint képes ebben-abban hallgatni másokra, és csak hátulról irányítani a folyamatokat. Lucas nekem mindig is száraz és szirupos volt egyszerre. Saját rendezésű filmjei csaponganak a túl hosszúra nyújtott harci jelenetek és az elképesztően gagyi drámai etapok között. Ja és humorérzéke egyáltalán nincs.
Ezzel szemben Robert Zemeckis egy megvalósító figura. A Vissza a jövőbe filmekhez kellett neki egy elszállt pasas (Bob Gale), akinek az ötletét végül a saját képére formálta, s a vége valami nagyon is meggyőző, arányos valami lett. Zemeckis sokkal kevésbé háttérember, inkább szereti megmutatni mit és hogyan gondol, miközben az alapötletet kiegészíti, megfűszerezi további elemekkel (humor, fordulatok, dráma és akció hirtelen váltakozása), hogy ne legyen olyan analóg az egész produkció hatása. Munkásságának két csúcspontja a Vissza a jövőbe és a Forrest Gump is jól mutatja, mennyire klisékerülő, bár az utóbbi időben nagyon beleragadt a félresikerült, s számára kissé testidegen animációs filmekbe.

A fentiekből talán kitűnik, hogy bizony egy legenda kialakulása nem feltétlenül az őt létrehozó személy eredeti képességei alapján történik. A Star Wars mitológiát a rajongók és a Lucas körül sertepertélő sokaság sokkal magasabb szintre emelte, mint amire alkotója önerőből képes lett volna. Lucas remek kereskedő, de biztos vagyok benne, hogy néha fogalma sincs, mi táplálja ezt az elképesztő imádatot. Illetve azt gondolom, hogy az ő elképzelése minderről, és az ami a legtöbb rajongó fejében van, gyökeresen eltér egymástól. Ezzel szemben Zemeckis pontosan tudta mit akar a vásznon látni, tudta hogyan csinálja meg, és tökéletesen tisztában volt vele, hogyan kell befejezni. Doc és Marty története egy egész, s remélhetőleg nem is nyúl hozzá senki még a csalogató pénzesbuksza kedvéért sem.

S.Spielberg, B. Gale, C. Lloyd, R. Zemeckis, M.J. Fox

Kimondható tehát, hogy a magam részéről mindkét embert tisztelem és becsülöm az elért eredményeik miatt, de valódi szimpátiát csak Zemeckis-szel kapcsolatban érzek. Számomra a mondanivalónak, a műnek és az alkotónak egy egységet kell képviselnie, hogy hiteles legyen mindaz, amit látok és hallok legyen szó, filmről, zenéről, irodalomról, politikáról vagy éppen hétköznapi munkáról.