Ami a szívemen...

 nem csak szöveg, meggyőződés

Néha igazán készülnünk kell egy beszélgetésre, néha pedig utólag próbáljuk elemezni, hogy mi is történt egy diskurzus alatt. Sokan járnak tanfolyamokra, hogy elsajátítsák a hatékony kommunikáció módszerét, és időről-időre születnek elemzések egy-egy politikus beszédéről. Nem állítom, hogy mindez felesleges és értelmetlen, de hiszem, hogy eléggé túlkomplikált és nehézkes, ha saját egyéni kommunikációs hatékonyságunkról van szó.
Az emberi információátadás annyira sokrétű (írtam már erről az Észlelés és valóság című posztban), hogy mindezt kontrollálni és mesterségesen meggyőzővé formálni elképesztően sok energiát és önuralmat kíván. Ennél azért egyszerűbb, ha azt a "gépezetet" próbáljuk kicsit befolyásolni, ami az egész kommunikációs eszközkészletünk hátterét képezi. Hétköznapi nyelven ezt lelki felkészülésnek szokás nevezni. Konkrétan pedig azt jelenti, hogy nem azt kezdjük bebiflázni, hogy mit és hogyan fogunk mondani, vagy hogy mire figyelünk a viselkedésünk során, sokkal inkább arra koncentrálunk, hogy milyen attitűddel megyünk bele a szituációba.

csirke?

Ha fejben képesek vagyunk meggyőzni magunkat, hogy a következő beszélgetés során a cél, hogy elnyerjük a másik bizalmát, akkor agyunk ez alapján az információ alapján már képes kiválasztani azokat a tartalmakat, ami mondjuk a kedvességet és a a figyelmet sugározza. Ha hiszünk benne, hogy jók vagyunk valamiben, és érezzük a helyünk egy állásinterjún, randin vagy megbeszélésen, akkor öntudatlanul is ki fogjuk alakítani magunkról a határozottság képét.
Érdemesebb tehát azon dolgozni, hogy megtaláljuk a helyünket, hogy higgyünk a céljainkban és magunkban, mintsem azon tanakodni, hogy mikor, milyen szerep felvételével érvényesülünk leginkább. Mert a lóláb bizony kikandikál itt-ott-amott.

Kedvenc "emberek" sorozat: Fenyítő cicus

Subbatól lopva nagy köszönettel:

"Az én kortárs művészetem" - sorozat (vol. 1)

A prágai óratorony 600 éves évfordulóját méltó módon ünnepelte meg a the macula nevű művészcsoprt.
Színtiszta zsenialitás:


The 600 Years from the macula on Vimeo.

Outbox vol. 5 - GAGA

Erre:
http://hetediksor.blog.hu/2010/11/10/akkor_legyen_meno_kiszel_tunde_is

a kommentek között pedig konkrétan erre:

she ate my heart!

"sehol nem írom hogy átlagos/közhelyes, ellenben igen, hogy erre a parádéra van szüksége hogy magára irányítsa a figyelmet. és semmilyen szabadságjogi megnyilvánulástól nem lesznek jók a számai mert a kettőnek nincs köze egymáshoz.
még jó, hogy "lehet nem érteni", ezt is írtam, hogy szeretném megérteni, eddig nem sokat segítettek a rajongók"

Ez:
_saint_ 2010.11.10. 17:29:45
Oké, akkor nézzük:
- Zenéről nehéz vitatkozni, de mint már azt megosztottam véled valahol, nekem tetszik. Jelenleg, a saját szubjektiv véleményem alapján, a valódi popzene élvonalába tartoznak a számai, amik dallamosak, táncolhatóak, a "Speechless" (http://www.youtube.com/watch?v=hT8lp-U7hFk) pedig még líraiságban is felveszi a versenyt más balladákkal.
- A klipjei egytől-egyig izgalmasak, provokatívak (http://www.youtube.com/watch?v=qrO4YZeyl0I&ob=av2e) és rettentően jól vegyítik az művészettörténet stílusjegyeit (http://www.youtube.com/watch?v=d2smz_1L2_0), az agresszív képi világgal és a filmes hangulattal (http://www.youtube.com/watch?v=niqrrmev4mA). Minden kockája egyfajta stílus-orgia, amit sokszor képes vagy megnézni, és mindig találsz benne új utalást.

felnövőben

- Az hogy te a manipuláció és kivagyiság témakörébe sorolod a kiállását a melegekért (mondjuk pl. az US Army politikája ellen), az megint szubjektív. Számomra egyértelműen érték, ahogy előadja John Lennon Imagine-jét (http://www.youtube.com/watch?v=edlf-X6UkeM) saját üzenetével egy ilyen rendezvényen, és én őszintének érzem a kijelentéseit nem pedig megjátszottnak. Hisz benne, és ezáltal hiteles lesz számomra.
- Megannyi videó található a Youtube-on, ahol saját illetve mások számait adja elő egy szál zongorával (http://www.youtube.com/watch?v=l3R3KqrJAI4). Mind játéka, mind a hozzáadott variációk, mind hangja és annak profi használata számomra egyértelműen bizonyítja tehetségét, ami ismét csak a hitelességet növeli nálam.
- A koncertje minden tekintetben az élvonalat képviselte. Nem kevés tapasztalattal a hátam mögött (Peter Gabrieltől, Chicane-en keresztül egészen a Faith No More-ig) állítom, hogy kitett magárért, és a közönsége nem érezte kidobott pénznek a jegyárat. (http://www.youtube.com/watch?v=ZHrMflS493I)

you've left me speechless

Mindig is azon a véleményen voltam akár filmekről van szó, akár másról, hogy az igazán megosztó alkotások az legértékesebbek, mert valami olyat tartalmaznak, ami mindenkiből kivált valamit (rajongást vagy gyűlöletet). Nekem is van jó néhány példám, ahol a nem értő, elutasító oldalon állok (pl: Taxidermia), de ennél a csajnál, egyértelműen érzem és értem az értéket. Egyedi, lendületes és különlegessé teszi, hogy át tudta ütni napjaink igencsak megemelkedett ingerküszöbét lényével és munkájával. Nem állítom, hogy minden területen érett, és hogy nem kéne kirúgni az előzenekarát pl., de hatalmas potenciál van benne, és egyáltalán nem véletlen az a pozíció amit most betölt a művészvilágban.

Próbáltam érthető és szemléletes lenni. Talán összejött, talán nem. Most te jössz: Kérdezz!

Hákli

Mondd még egyszer!

Akármennyit érek és fejlődök, időről időre belefutok egy szituációba, ami egy jó időre taccsra vágja a kedvem. Nem tudok eléggé vigyázni rá és átsiklani fölötte, ha elhangzik vagy megérzem ezt, elindul bennem a tasmán ördög és bepörgök, mint Ellie a hírhedt magyar Dallas paródiában (http://www.youtube.com/watch?v=mjWelWzdZBw)
Ma már jól viselem, ha véleményem vagy a döntéseim kritizálják, nem mozgat ha külsőmön élcelődnek és bizony arra is magasról teszek, ha valakinek nem tetszik az életmódom. Azt viszont nem tudom megemészteni, ha valaki a gondolkodásmódomat kritizálja.
Valójában ilyen direkt hatást ritkán élek meg, sokkal inkább jellemző, hogy a fentiekből kiindulva egyszer csak ott találom magam, hogy nem a véleményem jogosságáról vagy egy ellentétes szempontról szól a beszélgetés, hanem azt kezdjük el elemezgetni, hogy én miért is gondolkodom rosszul. Ekkor viszont önkéntelenül is elszakad a cérna.

meg még 6 milliárd...

Az én világomban ugyanis nem létezik olyan, hogy rossz gondolkodásmód. Lehet egy vélemény, ötlet vagy cselekedet mondjuk információ-, idő- vagy tapasztalathiányában hibás, nem jól átgondolt és kudarchoz vezető, de ettől még az ember gondolkodásmódja (értsd: ahogy sajátos logikával egymás mellé helyezi ismereteit és absztrakcióit, hogy a végén valamilyen egyéni következtetésre jusson) nem lehet vita tárgya.
A gondolkodásmódunk nem más, mint az idegsejtek közötti ingerátvitel útvonalának egyedisége. Olyan mint az ujjlenyomat, és pontosan ennek köszönhető, hogy nem robotok hanem emberek vagyunk. A gondolkodásmód megkérdőjelezése számomra egyenértékű azzal, mint amikor valakit a vallása, bőrszíne vagy önhibáján kívüli betegsége miatt bélyegzünk meg.
Nincs téves gondolkodás csak sokszínű, eltérő és egyedi. Ugyanazokkal az információcsomagokkal más-más emberek más-más következtetésekre jutnak, s ezt nem értéknek, hanem hibának tekinteni balgaság. Rengeteget kellett nekem is tapasztalnom, hibáznom és vezekelnem azért, hogy végre megértsem ezt, és valóban figyelni tudjak a környezetemben élőkre. Hosszú tanulási folyamat során jutunk el arra a pontra, amikor a saját belső hangunkat lehalkítva a másoktól beérkező ingereket már nem csak önmagunk logikai struktúrájában tudjuk értelmezni, de nyitottak vagyunk az idegen gondolkodásmód megértésére is.

nem csak celluliod és fény

Mindez hasonló ahhoz, amikor egy filmet nem csupán az alapján ítélünk meg, hogy aktuális értékrendünk szerint stílusában, tartalmában és mondanivalójában milyen szinten van, hanem - ismerve mondjuk az alkotók előző munkáit - képesek vagyunk saját környezetében is értékelni, meglátni a rendező szándékát.
Számomra ez a fajta értés és megértés - bizonyára kicsit önző módon - egy szinttel magasabb rendű, mint a művészi zsenialitás, a vaslogika vagy sikeres érdekérvényesítés. Fontosnak tartom a gondolkodásmód tiszteletét, és a kölcsönös figyelem jele, ha megpróbáljuk dekódolni az elhangzó érveken túl partnerünk szemléletét, logikáját. Ennek segítségével születhetnek csak valóban érdemi viták, s elkerülhetővé vállnak a parttalan, önmagukba vissza-visszatérő veszekedések.

Észlelés és valóság

Heuréka a dobozban

Mi tekintünk valóságnak, van-e egyetemes igazság? A világ amiben élünk, amit egyáltalán a világunknak tekintünk az nem nevezhető többnek, mint egy camera obscura. Mi bent ülünk a kis sötét szobánkban, és a kívülről érkező fény (illetve más ingerek) hatására a szobán belül kialakul az észlelés. És ebben a mondatban a "szobán belül" kifejezésen van a hangsúly. Mert szinte teljesen mindegy, hogy az észlelendő tárgy, személy vagy inger milyen objektív tulajdonságokkal rendelkezik, magát a beérkező információt képtelenek vagyunk asszociációk nélkül feldolgozni.
Hétköznapi nyelven ezt talán továbbgondolásnak a legegyszerűbb nevezni. Ha valaki beszél hozzánk, már az első pillanattól a kommunikáció részeihez tartoznak többek között a következők: a személy aktuális formai jellemzői, az időjárási körülmények, a helyszín hatása ránk, a személlyel való közös múlt vagy annak hiányának lenyomata elménkben, az általa kimondott szavak saját életünkre vonatkozó átkötései, aktuális egészségügyi állapotunk, rövidtávú terveink agyunk aktív zónájában, beszédének metakommunikációs rendszere és annak tudatos és tudatalatti megjelenése bennünk.
És ezeket szinte bit szintig lehetne bontani egyre kisebb és kisebb információegységekre. Belátható tehát rögtön két dolog: egyrészt az hogy egy hétköznapi beszélgetés micsoda elképesztő mennyiségű ingert indít el agysejtjeink között, s ennek feldolgozása, szűrése és összegzése ennyire rövid idő alatt ad némi képet szürkeállományunk teljesítőképességéről; másrészt pedig az hogy egy-egy minket érő hatást abszurd dolog csak és kizárólag abban a zárt környezetben értelmezni, amit akkor és ott aktuálisan valóságnak gondolunk (bár időről-időre megtesszük).
Mi a helyzet vajon a műszerekkel, és azzal amit mérnek a környezetünkkel kapcsolatban. Általánosságban kijelenthető, hogy a fizikai, biológiai, kémiai és matematikai fogalmak és tételek egységesebben számolnak be létezésünk közös jellemzőiről, és nagyon sokat segítenek továbblépni az észlelés bizonyos szintjein. Ám az általuk közvetített adatok előbb-utóbb egy emberi agyba jutnak, ahol megkezdődik a feldolgozásuk, s innentől szubjektívvé válnak ismét. Az információ-érzelem páros ilyen szempontból pont olyan mint az anyag-energia szétszakíthatatlan kapcsolata. Az információ érzelmeket szül (ihlet, motiváció, aktivitás, elhatározás stb.), amikből ismét információ születik (tudományos felfedezés, levél, beszéd, blogbejegyzés), s ezek továbbterjedve, újabb érzelmeket szülnek s újabb információcsomagok létrejöttét szolgálják vagy éppen gátolják.

Na, most akkor van vagy nincs? Tőled függ!

Nem létezik tehát objektív igazság az alkalmazott ismeretek területén (az elméleti síkon meg pláne), hiszen csak megállapodáson alapuló mérföldkövekhez tudjuk kötni magunkat. Ezekre mindenképpen szükségünk van civilizált létezésünkben, de balgaság lenne azt gondolni, hogy ami egyszer megismerésre került, abban nem rejtőznek további feltérképezetlen, felfedezésre váró információcsomagocskák. Főleg ha - visszakanyarodva mondandóm elejére - belátjuk, hogy alapvetően mi magunk vagyunk a felfedezők és a felfedezettek is. Mi fogadjuk be az új információt és bennünk kialakult hatás, az új ingerület és érzelem maga jelenti a felfedezést (Heuréka!), amit aztán megpróbálunk továbbadni embertársainknak, hogy ők is gazdagítsák rajtunk keresztül vagy önállóan saját belső világukat.

és még csak most jön a java...

Van itt ez a jelenség, ami lázban tartja az ország kisebbik felét (engem is na):
http://index.hu/belfold/2010/10/27/ki_lesz_a_fidesz-fek_mi_lesz_az_ellensuly/

Mert azért valóban pofátlanság, amit a fiúk művelnek. Hozzáteszem alapvetően kiszámítható pofátlanság, ami engem csak azért lep meg, mert volt és van bennem egy olyan téveszme, hogy az emberek képesek tanulni a saját hibájukból. A jelenlegi kormányzó erőnek meg lett volna miből tanulni. 2002 körül emlékeim szerint kb. ugyanilyen böszmeségekkel jöttek elő ezek a nagyokosok országimázs, nemzetnevelés meg gazdaságélénkítés jogcímen, aztán majdnem igazi forradalmat kanyarított a sztori végére Viktorka, amikor kizavarták a homokozóból.

drága és nem EU konform játszótér

Nos, amit akkor nem tett meg, azt most bepótolja. Valószínűleg ő komolyan vette Antall József egykori "tetszettek volna forradalmat csinálni!" kiszólását, és 8 évvel később magára terített nemzeti lobogóval meg egy kiéheztetett 2/3-os holdudvarral csak lefolytatja ezt a csatát úgy az országgal szemben ánblokk.
Közben persze megy már a hőbörgés, meg a jajveszékelés, meg a latolgatás, de azt azért nem hiszem, hogy az átlagpógárt olyan nagyon érdekli, hogy mifasz az az Alkotmány, hogy mit csinálnak annak bírái, hogy hol van Juróp meg ki az az ájemef.
Az viszont ezzel szemben jól hangzik, hogy bepancsolnak ezeknek az állami autóval járó batmanoknak, meg megregulázzák az állami cégvezetőket élükön a Nemzeti Bank elnökével, és ugye milyen jó hallani, hogy "Magyarország majd megmutatja!".

nem éppen defenzív álláspont

Ez utóbbi egyébként ajj, de ismerős. Voltunk már néhányszor elsők a tömegben, aztán valamiért mégis mi jártunk pórul a legvégén. Az tök jó, hogy kiállunk egész Európa elé és letolt gatyával mutogatjuk a hátsónk, de a belső reflexek csak azt mondatják velem, hogy ilyen látvány egyszer csak valakit rúgásra fog késztetni. S ha nem is fog feltétlen senki rektálisan megtisztelni minket, arra azért ne számítsunk, hogy bárki utánunk kap, amikor elkezdünk arccal a latrina felé dőlni.

Mondjuk ez még a jövő zenéje. Ahogy egyébként az is, hogy "ki fogja ezeket megállítani?". A válasz egyébként marha egyszerű: Egy hasonlóan érzelmekre ható, jó szónoki képességekkel rendelkező, saját egyedi vízióval, tervekkel és tőkével rendelkező emberke, aki képes lesz alternatívát mutatni ennek az istenetadtanépnek. Ferike ebben a szerepben olimpiai versenyszámban is magas pontszámmal jutalmazhatót bukott, Gordonka meg túl csendes és jófiús volt ebbe a diliházba. Vannak még itt nekünk nagyszájú fricceink, faölelgető emóink, meg egyéb vicces földön (és politikán)kívüliek. Elég gyatra A la carte választék.

"és az ismered, hogy nincs AB...?"

Meg lehet kövezni, de ha csak az emberi képességeket nézzük, az utolsó akinek Viktorhoz mérhető érzéke volt a kommunikációhoz, az szerintem Kuncze Gábor. Jó-jó, nem futballéros, meg a mélynyomó tesztelésre tökéletesen alkalmas orgánumán is lehetne mit faragni, de összességében az öreg Macilaci még vissza tudott szólni úgy, hogy azt értette a nép, és mondjuk a Dakota vicceket is eléggé alázta sajátos, de abszolúte működő humorával. Sajnos a gólpasszok számán túl a politikai türannosz ambícióból sem volt elég a puttonyában, úgyhogy őt is leírhatjuk veszteségként. Más kevésbé bágyadt arcú meg nincs a horizonton (Néztétek a választási plakátokat?)

Hozzá kell tenni, hogy jelenleg Orbán Viktor azért olyan Jani, mert a magyar politikai evolúció éppen eljutott arra a szintre, hogy tényleg csak és kizárólag egyen-fogyatékosok próbálnak versenyre szállni vele. Egy ilyen légkörben meg örülhetünk, ha a honvédség nem kap olyan megbízást, hogy 2011. augusztus 20-ra fagyassza már be a Duna jegét egy meglepi party kedvéért.