Megszeppent arc

Nem szeretem a megszeppent arcot. Azt a helyzetet, amikor valaki rájön, mekkora ordenáré ökörséget csinált vagy felismeri, hogy becsapták. Főleg azért nem szeretem, mert nagyképűség, vérgőzös ömlengés, buta nyakasság előzi meg. A gazdája általában kicsit felülpozícionálja magát, szeret kicsit a Megváltó szerepében tetszelegni és nincs Isten, hogy erről bárki is lebeszélje. Aztán jön a kopp, a megszeppent arc és a szerepvédés.
A megszeppent arc nagyon ritkán társul beismeréssel, belátással. Inkább követi újabb offenzíva, bizonygatás, legjobb esetben csend és csak remélni lehet hogy hosszabb távú hatást is kivált a bukás élménye.

Ez most a közelgő választások kapcsán jutott eszembe. Elég sok megszeppent arcot fogunk látni nemsokára a TV képernyőkön és az újságokban. Ugyanígy rengeteg önjelölt Messiás fog felbukkanni hipp-hopp a semmiből igét hirdetve országnak, világnak. Aztán pár hónap, esetleg év múlva még több megszeppent arccal találkozunk majd olyan társaságokban, ahol akárcsak érintőlegesen is szóba kerül a politika. A ma ígéretei újra és újra a tegnap hazugságaivá válnak.